Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

564. szám. 353 9. §. Teljesítésre az utalványozott csak abban az esetben jogosult, ha neki az utalványos a csekket fizetése ellenében kiszolgáltatja. Az utalványozott a csekk birtokosával szemben ugyan közvetlenül kötelezve nincsen, de másrészt a csekk maga a beváltás bizonyítékát képezi s azt az utalványozott a fizetés teljesítésekor bevonni tartozik azok érdekében, kik a csekkből magából abstract kötelezettséget vállaltak. A csekk kiszolgáltatása más oknál fogva is szükséges. A csekk birtokában az utalványozott nemcsak azt bizonyíthatja, hogy a csekket beváltotta és a kibocsátót jogosan megterhelte, de azt is, hogy a fizetést az ennek fölvételére a papir tartalma szerint jogosult egyénnek fizette ki. Bemutatóra szóló csekknél a papir birtoka mindkét irányban bizonyítékul szolgál, mert a teljesítés a papir kiadása mellett történt és annak tartalma szerint bárki a pénz fölvételére jogosult. De már a névre vagy rendeletre szóló csekknél a nyugta alakjában mód nyújtandó az utalványozottnak annak igazolására, hogy csakugyan a jogosultnak fizetett. Ezért jogában, de nem kötelességében áll ezen csekkeknek nyugtázását követelni. Az a határozat, hogy a csekkbirtokos részletfizetést elfogadni nem tartozik, visszavezethető a fenti intézkedésre, mert a csekkbirtokos teljes kielégittetése előtt kezéből a csekket ki nem adhatja, mely a visszkeresetre alapot nyújt. A váltótörvény ellenkező szabálya a csekkre nem alkalmazható, melynek alapelve, hogy csak kellő fedezet, tehát teljes összeg ellenében bocsátható ki. Részletfizetések a csekkforgalomban nem is igen fordulnak elő, mert kellő fedezet hiányában a csekket vissza szokták utasítani. A mi a külföldi törvényhozásnak hasonló tárgyú rendelkezéseit illeti, a csekk nyugtázása tekintetében az ujabb törvények többnyire a váltótörvény szabályaira hivatkoznak; igy nevezetesen a svájczi (836. §.), az olasz (341. §.), épp igy a román és portugál (343. §.). Az osztrák törvény (11. §.) a javaslattal egyértőn intézkedik; az idézett szakasz végső bekezdésébe azonban utólag felvétetett, hogy ha a birtokos részletfizetést elfogadott, ez a csekkről leírandó s az utalványozottnak nyugta adandó. Francziaországban (az 1874-iki novella 7. §.) minden egyes csekk, tehát a bemutatóra szóló is, fizetés előtt nyugtázandó, különben a fizető 50 fr. pénzbirságban marasztaltatik el. Angliában szintén a váltótörvény határozatai mérvadók; a 73 §., illetve a v. t. 52. §. ad 4. a fizetett papir kiszolgáltatását irja elő; megtörtént fizetés után a beváltás jelével (cancelling) ellátott csekket visszaküldik a kibocsátónak, a ki annak tulajdonosa gyanánt tekintetik, mindazonáltal a bankárnak azon esetben, ha a kibocsátó végleg nem számolt el vele, a beváltott csekkre nézve visszatartási joga van. A csekk visszaadásának, illetve megőrzésének kérdését a német csekkjavaslatok tárgyalása alkalmával erősen szellőztették s a braunschweigi javaslat (IV. 10.) az utalványozottnak kötelességévé is teszi, hogy a beváltott csekket három hónapon át a kibocsátó rendelkezésére tartsa. A német birodalmi bank javaslata (9. §.), nem különben a két kormányjavaslat (10. §.) azt a rendelkezést tartalmazzák, hogy az utalványozott csupán a csekk kiszolgáltatása ellenében fizethet, ellenben a nem bemutatóra szóló csekk nyugtázására, valamint a részletfizetésekre nézve nem határoznak. Az orosz javaslat (586. §.) szerint a csekk, ha határozottan névre vagy rendeletre szól, nyugtázandó. 10-11. §§. A bemutatóra szóló vagy üres forgatmány nyal ellátott csekkek forgalomba hozatalánál még mindig fennáll az a veszély, hogy a csekk illetéktelen kezekbe Képvh. iromány. 1906^-1911. XIV. kötet. 45