Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
338 564. szám. vagy czéghez intézett föihivásával, hogy az ő követeléséből (Guthaben) határozott pénzösszeget fizessen.« A németalföldi javaslat (1. §. 3.) röviden kivarrja »annak megjelölését, a kinek fizetnie kell«, hasonlóképen az orosz javaslat (57*. §. 4.). Nagy eltérés mutatkozik azonban ama kérdés eldöntése körül, hogy az utalványozotti minőség ne köttessék-e bizonyos föltételekhez. A passiv csekképesség tekintetében a vélemények igen szétágazók és az egyes törvényhozások is különféle rendszert követnek. Mig az egyik a passiv csekképességet korlátokhoz nem köti s az iránt, hogy kire legyenek csekkek intézhetők, semmiféle megszorítást nem alkalmaz, addig a másik az utalványozott személyétől bizonyom minősültséget követel, sőt e csoport keretében újabb megkülönböztetések lépnek előtérbe a szerint, a mint egyes törvények vagy javaslatok a passiv csekképességet csakis a bankoknak, mások a bankároknak is, ismét mások kereskedőknek általában s végre mások a bankok és hasonló hitelintézetek mellett kereskedőknek is megadják. Ahhoz a csoporthoz, mely a passiv csekképességet egyáltalában nem korlátozza, tartozik mindenekelőtt Francziaország (1865. jun. 14-iki t. 1. §. és az 1874. február 19-iki novella 5. §), Belgium (1873. jun. 20-ikit. 1. és 2. §-a), Svájcz (830. §. ad 5., 831. %.), Spanyolország (534. §.), Románia (364. §.), a skandináv államok (1. §.), Japán (530. §. 3.); ugyanezen állásponton vannak a régebbi javaslatok közül a mannheimi (ad L), a braunschweigi deleg. értekezlet (ad I.), valamint az összes újabb német javaslatok, így a német birodalmi bank (1. §. ad 5.) és a német kormány két javaslata (1. §. ad 2.), végül a németalföldi javaslat (l. §. ad 3.). A második csoporthoz sorolandó első sorban Anglia (73. §. »banker«) és az északamerikai Egyesült-Államok ; továbbá Hollandia (226. §. »cassierer«), Olaszország (339. §. és az 1882. okt. 31. rend. szerint hitelintézet vagy kereskedő), Portugál (341. §.), Ausztria (1. §. szerint 1. a cs. kir. postatakarékpénztár, nyilvános bankok és más idegen pénzek átvételére alapszabályszerűleg jogosított intézetek; 2. minden más bejegyzett ezég, mely iparszerűleg bankügyleteket folytat); a javaslatok közül a braunschweigi (I.) bankházat vagy bankintézetet ir elő s az orosz javaslat (566. §.) szerint utalványozottként csak bank vagy bankár nevezhető meg. A javaslat, midőn az utalványozott megjelölését kivánja, annak jogi minősültségére nézve egyszersmind azt a föltételt állitja föl, hogy utalványozottként csak oly czég nevezhető meg, mely a czégjegyzék tartalma szerint bankügyletekkel foglalkozik. A javaslat nem zárkózhatott azon tény elöl, hogy a csekk épp azon államokban (Anglia és az északamerikai Egyesült-Államok) nyert legnagyobb elterjedést, a hol a passiv csekképességet a törvény megszorítja, korlátozván azt a bankügyletekkel hivatásszerűen fuglalkozó közegekre és intézményekre. Gazdasági szempontból ez az állapot felel meg leginkább a csekk tulajdonképeni föladatának, illetve a forgalom kivánatos szervezetének. Az emiitett körök azok, melyek hivatásuknál és berendezésüknél fogva a csekképes alanyok minél nagyobb számát képesek magukhoz vonzani; náluk gyűlnek össze az egyéni gazdaságok épp oly sokoldalú, mint nagy összegekre menő fizetési ügyletei, azon czél elérése tehát, hogy a csekk lehetőleg mint beszámítási eszköz juthasson érvényre, csaknem kizárólag az ő közreműködésükkel biztositható. Különösen áll ez a hazai viszonyok számbavételével a bankintézetekről. A csekk összes előnyeit és erejét csak a giro- és clearingforgalommal kapcsolatban fejtheti ki; már pedig a giroforgalom létesítésére kétségkívül a bankok a legalkalmasabb közegek, valamint a legnagyobb hatás az általuk létesített és igénybevett leszámoló helyek tevékenységétől várható; általuk bővül a kör, melyen belül a fizetések merőn scontratió utján, tehát a fizetési eszközök mentül nagyobb megtakarításával hajthatók végre.
