Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
/ 564. szám. 339 A javaslat egyébként ide vágó rendelkezésével csak a tényleges állapotot szentesiti; jogilag pedig, nehogy a jövő fejlődés medrét esetleg kelletén túl szűkítse, mindenesetre kiterjeszti az utalványozottak körét, a mennyiben pénzintézetek mellett a bankügyletekkel iparszerüleg foglalkozó magánczégeknek is megadja a passiv csekképességet. További tágitásnak szüksége, legalább ez idő szerint, alig mutatkozik. 3. A javaslat e pontja kettős rendelkezést tartalmaz és pedig először a fizetési meghagyást írja elő és másodszor határozott pénzösszegnek kitételét rendeli s kiegészíti e kellékeket azzal, hogy a fizetés ellenszolgáltatástól vagy föltételektől függővé nem tehető. A fizetési meghagyás közvetlenül az utalvány, közvetve, a várt fizetésre való tekintettel, a nyugta alakját öltheti fel. A javaslat azért kerüli az »utalvány« kifejezést, nehogy tért engedjen oly magyarázatnak, mintha az utalvány jogszabályai a csekkre alkalmazhatók volnának. A mi a nyugta csekkeket illeti, azok a külföldi gyakorlatban előfordulnak. A csekkek első alakzatát képviselő hollandi cassiererbriefjek, fizetés gyanánt használt nyugták voltak, Francziaország is sokáig csak a nyugtaalakot (rec^us, récépissé, cheque regu) ismerte, mig az 1865-iki csekktörvény azt a bélyegmentesség elvonása folytán ki nem szorította; Németországban szintén a nyugta volt a csekk általános alakja, melyet átvett a birodalmi bank is és fentartott 1883-ig, a midőn a közös leszámolás tárgyában az érdekelt bankok közt létrejött megállapodás az utalványcsekkek kizárólagos használata mellett döntött. Nálunk ily nyugta-csekkek egyáltalában nem kerültek forgalomba s meg sem honosodhattak, kiválón pénzügyjogi okoknál fogva. Bélyegcodexünk ugyanis a kedvezményes illeték alá eső csekkekül csakis az »utalványokat« tekinti. A javaslat ennélfogva csak a gyakorlatot szentesiti, midőn a csekkre nézve csupán az utalvány formáját ismeri el, mint a mely különben is jobban megfelel a dolog lényegének, mert a fizetési meghagyást közvetlenül, tehát világosabban juttatja kifejezésre. E tekintetben a javaslat összhangzásban van a külföldi törvényhozások túlnyomó többségével. A legtöbb csekktörvény egyenesen az utalványformát irja elő (kivéve a hollandit, [ü22. §.], mely a nyugtaalakot is törvényesül elismeri); igy az olasz (339. és a következő §-ok), a franczia (1. és 4. §.), a belga (1. és 3. §.), a román, a portugál (343. §.), az osztrák (2. §. 5.) és a spanyol t. Az angol törvényről (73. §.) ugyanez áll, mert a csekket azonosítja a látra szóló váltóval, mely szintén fizetési meghagyást tartalmaz; a svájczi és a skandináv törvényekben az utalványalak előirva ugyan nincsen, de az által, hogy az idegen váltóról szóló határozatokra hivatkoznak (836., illetve 3. §.), a fizetési rendelkezés emiitett alakjának látszanak helyt adni; kizárólag az utalvány . formáját szabják meg a javaslatok, nevezetesen pedig a német kormányjavaslatok (1. §. ad 2.), a régebbek közül a két braunsc .weigi javaslat (L), mig a mannheimi j. (I.) és a német birodalmi bank tervezete (4. §.) még a nyugta-csekket ismeri. A németalföldi j. határozott intézkedést nem tartalmaz, de a váltótörvény határozataira való hivatkozásából (4. §.) szintén az utalványforma követelményére lehet következtetni. A csekkben foglalt fizetési meghagyás a javaslat értelmében természetesen tetszés szerinti szavakkal intézhető az utalványozotthoz. A szokásos »Fizessen Ön« kitétel nincs jobban helyén, mint bármely más kifejezés, mely az utalványozottat a fizetés teljesítésére felszólítja. A javaslat mellőzi ama rendelkezésnek az érvényességi kellékek közé fölvételét, hogy a meghagyás utaljon egyszersmind a fedezetre, mely kellékhez az osztrák törvény (2. §. 5.) mellett a német (1. §. ad 2.) kormányjavaslatok is határozottan ragaszkodnak. A nálunk forgalomba kerülő csekkek egy nagy részének (az. 43*
