Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
150 539. szám. sát számvevősége által teljesítette. Az 1892. évi XXIV. t.-cz. 33. § a azonban a rendelkezést eltörölte, s ugy az előzetes költségvetés, mint a költségek végleges összegének megállapítását az eljáró kir. törvényszékre bizta, s ezzel a kir bíróságokra rótta e munkálatok tisztán technikai részét is. Ez a gyakorlatban számos panaszra adott okot, mert egyrészt idejét lábolja el az érdemleges munkára hivatott birónak, másrészt pedig felületességre vezet, különösen a költségek végösszegének megállapításánál, miután ez már tulaj donképen az eljárás befejezése utáni időre esik. Ennélfogva czólszerünek látszik, ha legalább a költségek végleges összegének bírósági megállapítása előtt a vonatkozó számadásokat az igazságügyminister számvevősége számszerűleg felülvizsgálja s ezzel a bíróságot a tisztán technikai munka alól felmenti. De ezzel azután az is biztosítottnak látszik, hogy a költségek végleges összegének megállapításánál az eddig tapasztalt felületesség megszűnik. Viszont a költségvetés előzetes megállapításánál a számvevőség szerepe nélkülözhető, mert a költségvetés összeállításánál a birónak segítségére van a működő mérnök (földmérő) is, és mert az esetleges számadási hibák a költségvetés végleges összegének megállapításánál kiigazíthatók. Czéls^erünek mutatkozik kimondani azt a törvényben, hogy a birtokrendezési költségek kezelése is a közadókról szóló törvények vonatkozó intézkedéseinek megfelelő alkalmazásával történik. Ez által elkerüljük az eddig e tekintetben fennállott bizonytalanságot, ós kétségtelenné tesszük azt, hogy a pénzügyi közegek a birtokrendezési költségek behajtásáért épp ugy fognak felelni, de viszont épp ugy fognak jutalomban is részesülni, mint ha azok közadók volnának. Ez az intézkedés biztosítani fogja a birtokrendezési költségeknek gyorsabb behajtását, mert jelenben e körül különösen a legalsóbb fokú pénzügyi és közigazgatási közegek részéről nagyfokú lanyhaság észlelhető. A birtokrendezést, de különösen a tagositási ügyek lassú lefolyásának legfőbb oka a költségek hiánya Arra pedig, hogy ez a késedelem jogilag ós gazdaságilag mily káros következményekkel jár, az általános indokolásban már rámutattam. A tagositási költségek állami előlegezésére vonatkozó eljárás részleteit rendeletek szabályoznák. E rendeletek szerkesztésénél az volna a kiinduló pont, hogy továbbra is az igazságügyministerium kezelje az állami előlegezési alapot, a mely immár 760.000 koronára rug. Az egyes községekben kivetett tagositási költsógjáruiékokat a birtokosok ebbe az alapba fizetnék be. Az igazságügyministerium azután — az egyes kir. törvényszékek által előzetesen megállapított költségvetés alapján — a kir. törvényszékeket évenkint a valószinű szükségletnek megfelelő hitellel látná el, a mely hitel terhére utalványozná a kir. törvényszók — megfelelő ellenőrzés mellett — az óv folyamán esedékessé vált összes tagositási költségeket. A mennyiben a jelenlegi állami előlegalap, valamint a birtokosoktól időközben befizetendő költségjárulékok a szükségletet nem fedeznék, a hiány fedezéséről természetesen az állami költségvetés keretében kellene gondoskodni. Az álla ni kincstárt azonban e mellett kár nem érheti, mert az 1880. évi XLV. t.-cz. 3B. §-ának rendelkezése e tekintetben kellő biztositékot nyújt. A kamatokban esetleg beállható veszteséget pedig bőven kárpótolja az
