Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
122 539. szám. Igaz ugj'an, hogy az 1871. évi LV. t.-cz. 11. $-a elrendelte, hogy az a községi vagyon, a mely folytonos gyakorlattal kizárólag községi közjövedelmi forrásul használtatott és mint ilyen egyéni ingyenhasználat tárgya nem volt, valamint az a községi vagyon is, a mely okiratilag a községi szükségletek fedezésére rendeltetett, sem arányosításnak, sem elosztásnak nem tárgya, és hogy az ezután is a rendelt czélra kezelendő. A törvény ezen intézkedése azonban csak a lehetőséget adta meg a felosztás mellőzésére, de nem rendelkezett imperative, mint a hogy a törvény az úrbéres erdőségekre nézve, a királyföldre nézve és a naszódvidéki községekre nézve tette. A birói gyakorlat egy-két esettől eltekintve csakhamar egyöntetűen arányositás alá tartozónak rendelte a székelyföldi közösségeket, bár kivétel nélkül mindenikről bizonyitható volt, hogy azok nagyobb részben községi közjövedelmi forrásul szolgáltak, illetve egyéni ingyenhasználat tárgyai nem voltak. x ) A mi a törvény hatályossága szempontjából az agrárius közösségek művelési nem szerinti megkülönböztetését illeti, (figyelmen kivül hagyva a jelentőséggel nem biró nádasokat) az erdőkre és legelőkre nézve eltérő intézkedéseket foglal magában a törvény. Az 1871. évi LIII t.-cz. 32. §-a az úrbéri szabályozás folytán elkülönített úrbéri erdők feloszthatatlanságát állapítja meg. Ugyancsak nem szolgálhatnak egyéni felosztás tárgyául az 1880 :XLV. t.-cz. 25. §-a szerint az arányosítással kapcsolatosan elkülönített úrbéri erdőilletmónyek sem. Ugyanezen törvényszakasz rendelkezései szerint az arányosítandó nemesi közbirtokosságokban azok az illetmények, a melyek a 100 holdon aluli részeseket illetik meg, állandó közösségben használandók. ^Jegyzet: A székelyföldi közös használatú ingatlanok közbirtokossági vagyon jellegét a Gyergyó-Ditró és Gyergyó-Szárhegy arányositási perében hozott 129/89. számú Ítélet a következő indokokkal állapítja meg: »A. székely birtok (haereditas siculica) a nemesi jogon birt javakhoz tartozván, jogi természetéből önként következik, hogy a székelyföldi birtokos közönségek birtokában találtató közös ingatlanok tekintetében közbirtokossági jogviszony forog fenn. A szabad székely az általa közösségben birt székelyföldi javaknak oly teljes jogú tulajdonosa volt, mint más nemesi javak közbirtokosa,, Ahhoz tehát, hogy az általuk ily jogon tirt javak jogi természete megváltoztassák s azok közösségi a'lodiummá alakíttassanak, szükséges volt az illető érdekelteknek közmegegyezése vagy pedig be kellett következni oly jogi tényeknek, melyeknél fogva a változás a jogosultak akaratja ellenére is állott be. Az 1871. évi LV. t.-ez. ll. §-a szerint kötelesek lettek volna alperesek bebizonyítani, hogy a felperesek által arányosittatni kórt ingatlanok és javadalmak oly községi vagyont képeznek, mely folytonos gyakorlattal kizárólag községi jövedelmi forrásul használtatott, mint ilyen egyéni ingyen használat tárgya nem volt, vagy hogy aa okiratilag a községi szükségletek fedezésére rendeltetett, alperesek azonban ezen döntő körülményeket nem bizonyították. A perhez 3—10., 14., 15. számok alatt befektetett községi számadások és határozati jegyzőkönyvek a szóban levő ingatlanoknak és javadalmaknak kizárólag községi közjövedelmi forrásul történt használatát nem igazolják, ezen okmányok mi alapot sem nyújtanak annak megállapithatására, hogy ama vagyon jövedelme kizárólag községi czólokra külön kezeltetett, arról külön számadások vitettek volna, sőt ellenkezőleg az azokban foglalt adatok kétségtelenül igazolják, hogy ama közhasználatú ingatlanoknak jövedelme a két község között egyenlő arányban megosztatván, az egyes községek illetményüket a közbirtokosokat illető többi használatú javak jövedelmével együtt közsógileg ugyan, de nem mint községi, hanem mint a birtokosok három osztályának közös jövedelmét kezelték, mely nem kizárólag községi, hanem főleg a közbirtokosok szükségleteinek fedezésére fordíttatott ós ekként, ha az tényleg nem is osztatott ki a részesedő közbirtokosok között, de a jelölt módov közvetve a birtokosok egyéni ingyenhasználata tárgyát képeztem stb.
