Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
539. szám. 123 Egyéni illetményük elkülönítését a volt földesurak, továbbá azok a részes felek kívánhatják csak, a kiknek illetményei a 100 kat. holdat meghaladják. Legelöknél ott, a hol az úrbéri elkülönítés még meg nem történt, az elkülönítés folyama alatt az 1871. évi LIII. t.-cz. 42. §-a szerint minden egyes volt zsellér vagy jobbágy követelheti, hogy legelőilletménye külön, s a mennyiben a helybeli körülmények engedik, többi birtokával egyesítve, hasittassék ki. Ott, a hol az úrbéri elkülönítés folytán vagy más módon (vásárlás csere) közös legelők keletkeztek, ezek egyéni félosztása az 1894: XII t.-cz. 12 §-a alapján csak a földmivélésügyi minister engedélyével történhetik meg. Az arányosítás tárgyául szolgáló azon közös legelőkből (az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §. 1. pontja), a melyek a mivelés alatti határban feküsznek és a melyeknek területe legalább felében állandó szántási mivelésre alkalmas, minden részes fél kívánhatja illetményeinek kiszakitását; a külön álló és másnemű mivelésre nem alkalmas legelőkből csak a volt földes urak és azok a részes felek, a kiknek egyéni illetménye a 100 kat. holdat meghaladja, (ü. a. törv. 25. §. 2. b) pontja.) Ilyképen tehát a fajzás fejében kiadott úrbéri erdőségekre és a 100 holdon aluli illetményekből képződött erdő, havas és külön álló legelőterületekre az állandó közösség tartatott fenn, a mely közigazgatási engedélytől feltételezetten sem bontható meg; ellenben az úrbéri legelőközössógek az úrbéri elkülönítés folyama alatt a részesek akaratából, azután a földmivélésügyi ministerium hozzájárulásával felbonthatók. (1894. évi XII. t.-cz.) A birtokközösségek felosztása alkalmával a jogosultság és az aránykulcs tekintetében úgy a nemesi, mint a volt úrbéres agrárius közösségek arányosításánál különösen két irányban mutatkozott ellentét a törvény magyarázatánál. Eltérő megállapítást nyert sok esetben az arányjogosultság és az osztókulcs; az egyéni illetményeket pedig félosztható szabad tulajdonná alakították át sok esetben, holott azoknak állandó közösségben kellett volna maradniok. Az úrbéri elkülönítés folytán keletkezett agrárius közösségekben részesedésre jogosítva van minden volt úrbéres és ennek jogutódja. A részesedés ós annak aránya a jobbágy telki állományok terjedelme szerint állapittatik meg. Az úgynevezett nemesi közbirtokosságok arányosításánál a jogosultságot az 1871. évi LV. t.-cz. 1., 3., 4. és 6. §-ai írják körül. Ugyan e szakaszok állapítják meg az osztó-kulcsot a részesedésnél. Jogosult az, a ki az ingatlanok közös használatában van. Ugy az 1. §., mint a 3. §. a közösen használt ingatlanokról szól, mint az arányosítás tárgyáról; és a harmadik §. aránykulcs gyanánt elsősorban az eddig gyakorolt közös használat mérvét állapítja meg. A 4. §., a midőn az arányosítás kulcsául az egyéni birtok terjedelmét jelöli, hivatkozván a »mindegyik•* részes félre, a ki az arányosítandó ingatlan közös használatában van, a jogosultságot szintén a használat tekintetbe vételével határozza meg. Ezt a szakaszt kiegészíti a 6. §., a mely, ha aránykulcs gyanánt a jogosultak között az egyéni birtok szolgált, a közösekből a birtoktalanokat is részesíti, a mennyiben a közös ingatlanokat jogszerűen használták. A 4. 8. mely az arányosításoknál, egyetlen kivételtől eltekintve, általában alkalmaztatott ós pedig ugy, hogy az egyéni külső és belső birtokok területe arányában a jogosultság is és az aránykulcs alapjául szolgáló »külső * birtok terjedelme is eltérőleg nyert megállapítást. Az 1871. évi LV. t,-cz. által történt szabályozást megelőzően érvényben 16*
