Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.
Irományszámok - 1906-521. A pénzügyi bizottság jelentése "a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről" szóló 485. számú törvényjavaslat tárgyában
458 521. szám. 521. szám. A pénzügyi bizottság jelentése „a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről" szóló 485. számú törvényjavaslat tárgyában. A fokozódó drágaság és a megváltozott megélhetési viszonyok következtében általánossá lett az utóbbi évek alatt az állami alkalmazottak közöt a mozgalom fizetésüknek javítása érdekében. E mozgalom különös erővel lépett fel az államvasutak alkalmazottai körében, daczára annak, hogy az ő fizetésük; némi [szerény mórtékben már 1904-ben emelve lett, s az 1907-iki költségvetésben is javittatott. Indokolttá tette az alkalmazottak igényeit azonkívül, hogy az állami tisztviselők illetményei a legutóbbi időben lényegesen javíttattak, különösen az a körülmény, hogy az államvasutaknál a szolgálat sokkal] nehezebb, nagyobb egyéni felelősséggel jár, s az egyén összes erőit inkább igénybe veszi, mint a legtöbb hivatalban. S miután a rendezés sokáig késett, s hosszabb idő alatt valósulhatott meg, megtörtént az is, a mi veszélyes tünet, hogy a kívánalmak követelésekké fokozódtak, azoknak mérve pedig sokaknál szertelenségbe csapott át. Az államnak kötelessége kielégíteni a jogos igényeket addig a határig, a meddig azt a pénzügyi helyzet és a méltányosság megengedi, viszont azonban kötelessége az is, hogy szembeszálljon a túlzott követelésekkel. Az állam pénzügyi helyzetét tekintetbe nem vevő igények semmiféle jogosultsággal nem birnak, s ezzel szemben nem állhat fenn^az a sokszor hangoztatott okoskodás sem, hogy az államvasutak alkalmazottai voltakép csak a saj át maguk által produkált haszonból követelik a részesedést, a mennyiben az államvasutak évente sok millió hasznot szolgáltatnak be az államkincstárba. Hogy mennyire téves ez az okoskodás, mutatja az a tény, hogy az államvasutak még ma sem képesek kellőkép kamatoztatni azokat a tőkéket, melyekbe előállításuk, illetőleg megszerzésük került. Az állami számvevőszék kimutatása szerint az 1905. év végéig az államvasutak 2.324,352.698 koronába kerültek, mig az ez évi fölösleg 92,428.247 koronát tett ki. A tőke tehát 3'98°/o-ot kamatozott, holott az állam átlag ma is még 4 , 5°/o kamatot fizet az államkölcsönök után. S kedvezőbb eredményre a jövőben is alig lehet számítani, a mennyiben a mostani fizetésrendezés jelentékenyen fogj a emelni a kiadásokat s a következő évek alatt több száz milliót fog kelleni ismét befektetni az államvasutakba. A mi e törvényjavaslatot illeti, ugy az elmegy egészen addig a határig, a meddig csak a felelősség tudatában elmenni lehet, de a mely határt épen a felelősség tudatában átlépni többé nem szabad. Számszerűleg kifejezve 14,495.150 koronát tesz ki az az összeg, melylyel e javaslat értelmében az államvasutak alkalmazottainak fizetése emelkedni fog, beleszámítva azt az 1,734.190 koronát, mely már az 1907. évi költségvetésbe fel lett véve. Ehhez az összeghez hozzászámitva az 1904. évi fizetósrendezésnek 6,248.799 koronányi emelkedését, 25°/o-nál többet tesz ki az összemelkedés, melylyel három év alatt az államvasuti alkalmazottak fizetése javul.
