Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-410. Törvényjavaslat az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről

52 410. szám. dalmazásának rendezéséről. Minthogy azonban ezen javaslat nem emelkedett törvényerőre, halaszthatatlannak tartom, hogy most, amidőn a községi- és hitfelekezeti tanítók javadalmazásáról az 1893 : XXVI. t-cz. gyökeres módosításával törvényjavaslatot terjesztettem elő, ezzel egyidejűleg előterjesztett ezen javaslatommal az állami elemi népiskolai tanítók illetményei is szabályoztassanak. Javaslatomban azon elvet tartottam szem előtt, hogy az állami tanítóságnak legalább is annyi javadalmazás biztosíttassák, mint a mennyi a XI. és X. fizetési osztályba sorozott többi állami tisztviselőket megilleti, és a mely javadalmazás a mi viszonyaink között biztosítja az állami népoktatásnak azt a természetes feladatát, hogy a többi iskolafenntartóknak követendő példaképen szolgáljon. Az állami tanítók ma különböző fokú alapfizetésben (800, 1000, 1200 és 1400 kor.) részesülnek, továbbá az 1893 : XXVI. t.-cz. 2. §-ában biztosított és öt ízben esedékessé váló 100—100 kor. évötödös korpótlékban, végre a 10 évnél rövidebb szolgálati idővel bíró állami tanítók 200, a 15 éven alul szolgálók 300, és a 15 évnél hosszabb szolgálattal bírók 400 kor. személyi pótlékban. A mostani költségvetési állapot szerint tehát az állami tanitó 95 évi szolgálat után elérhet 1400 kor. alapfizetést, 500 kor. évötödös korpótlékot és 400 korona személyi pótlékot, összesen 2300 korona illetményt, a melyhez még a természetben lakással nem biró tanítók a XI. fizetési osztályú tisztviselőket megillető lakáspénzt kapnak. A mostani javadalmazási rendszer tarthatatlan már administrativ szempontból, de főképen azért, mert nem elégíti ki az állami tanítók jogos és méltányos érdekeit. Administrativ szempontból tarthatatlan a mai állapot, mert az állami tanitó háromféle ezímen (alapfizetés, évötödös korpótlék és személyi pótlék) nyervén illetményeit, a tanítóknak immár hatodíél ezerre menő és évről-évre jelentékenyen emelkedő száma mellett ezen illetményeknek nyilvántartása és folyósítása a központi kormányzatra majdnem elviselhetetlen terhet ró. És nem elégíti ki az állami tanítók jogos és méltányos érdekeit a javadalmazás mostam rendszere, mert az alapfizetést, tekintet nélkül a megélhetési viszonyokra, mindenütt 800 koronában és 200 kor. személyi pótlékban állapítja meg, és mert a közbeeső előlépések lassú mérvben emelik a tanítók összjavadalmazását. Ennek egyik oka az, hogy a négyrendbeli fizetési fokozat rendkívül aránytalan mértékben oszlik meg; 1400 korona törzsfizetése van ugyanis 300 állami tanítónak, 1200 korona 600-nak, 1000 korona 2750-nek és 800 korona 1490-nek. A jelenlegi fizetési rendszer ezen bajain ugy véltem leghelyesebben segíteni, hogy az állami tanítóknál megszüntetem a különböző czímeken nyert javadalmazást, ugy hogy mindannyi állami tanitó fizetés természetével biró egységes és öt évről öt évre egészen a 30-ik szolgálati évig bezárólag emelkedő javadalmazást fog élvezni. Az összes állami tanítókat alapfizetés tekintetében három csoportba osztottam be. Az I. fizetési csoportba 1200 kor. alapfizetéssel tartoznak azok az állami tanítók, akik az I. és II. polgári lakbérosztályba sorozott községekben vannak alkalmazva; a II, fizetési csoportba 1100 korona alapfizetéssel tartoznak azok a tanítók, akik a harmadik lakbérosztályba és végre a III. fizetési csoportba 1000 korona alapfizetéssel azok a tanítók, akik negyedik lakbérosztályba sorozott és lakbérosztályba egyáltalán nem sorozott községekben vannak alkalmazva. Ez az alapfizetés a mi viszonyaink között kielégítőnek mondható, különös tekintettel arra, hogy az állami tanitó már 20, illetőleg 21 éves korában nyerhet kinevezést és megkezdheti nyugdíjra jogosító állami szolgálatát, tekintettel továbbá arra, hogy az állami szolgálat egyéb ágazataiban alkalmazott