Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-442. A közoktatásügyi bizottság jelentése "a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól" szóló 411. számú törvényjavaslatról

442. szám. 329 §-ára való hivatkozás csakis a »hitfelekezeti elemi népiskolákban működő rendes tanítókra* terjeszthető ki, az idézett szövegben ezt határozottan kitüntette. A 3. §-ban a korpótlék számszerű meghatározásánál styláris szempontból az »ismét« és »ujra« szavak helyett mindenütt a »további« kifejezés használatát ajánlja a közoktatásügyi bizottság. Ugyanily szempontból javasolja, hogy a harmadik bekezdésben, hol az »ad igényt« szavak a szövegben kétszer fordulnak elő, csak az első helyen hagyassanak benn. A negyedik bekezdésben »tanitói szolgálatát« helyett »tanitói működését« kivánja bevétetni. A hatodik bekezdésben »minden tanitó« megjelölésnél világosabb: »minden községi és hitfelekezeti tanitó«, s ugyané bekezdés második mondatában »a jelen törvény életbeléptekor« helyett szabatosabb: »a jelen törvény életbeléptének idejében«. A 4. §-ban ezen szavak: »feljogosittatik, hogy« kihagyandók s e kifejezés: »személyes pótlék«, »személyi pótlék«-kal cserélendő fel. Ugyan e §-ban határozottan kifejezendő, hogy az ennek alapján engedélyezhető személyi pótlékra csakis az egy és ugyanazon helyen huzamosabb időn át alkalmazott és a népnevelés terén kiválóbb érdemeket szerzete tanitóknak lehet igényük. Mert a ministeri indokolás szerint is e 200 korona személyi pótlék engedélyezése azon okból indokolt, hogy a kisebb fizetésű csoportba osztott községekben működő elemi néptanítóknak ne legyen okuk a magasabb csoportba tartozó állomásokra törekedni s ezáltal az elemi népoktatás nagy hátrányára lévő gyakori tanitóváltozásnak egyik legfőbb inditó oka megszűnjék. E czél elérésére pedig elegendő, ha a személyi pótlék engedélyezése az egy és ugyanazon helyen huzamosabb időn alkalmazott és a népnevelés terén kiváló érdemeket szerzett, tehát magasabb fizetési csoportba való előléptetésre joggal igényt tarló elemi néptanítókra korlátoltatik. Mindezek figyelembe vételével a közoktatásügyi bizottság emiitett szakaszt következőkép módosította: »A vallás- és közoktatásügyi minister feljogosittatik, hogy a községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknál egy és ugyanazon helyen huzamosabb időn át alkalmazott és a népnevelés terén kiváló érdemeket szerzett néptanítók részére, az állami költségvetésbe e czélra megállapított hitel keretében, a közigazgatási bizottság a kir. tanfelügyelő javaslatára évi 200 korona fizetés természetével bíró személyi pótlékot engedélyezhet.« Az 5. és 6. §§ okát styláris szempontból és világosabb meghatározás czéljából a bizottság a következőkép szövegezte: 5. §. »A községi és hitfelekezeti rendes tanitó alapfizetése a jelen törvény 7. és 8. §§-ban foglalt megszorítással, készpénzen kivül, természetben szolgáltatott járandóságokból vagy földbirtok jövedelméből is állhat.« 6. §. »A községi és hitfelekezeti elemi iskolai rendes tanitó készpénz fizetését az iskolafentartó köteles havonkint vagy évnegyedenkint, mindig előlegesen kiszolgáltatni.« A hetedik szakasznál szükségesnek látta a közoktatásügyi bizottság annak is határozott kimondását, hogy az iskolafentartó a terménybeli járandóságot nemcsak megszabott módon és átlagos minőségben, de meghatározott időben is legyen köteles kiszolgáltatni s a mennyiben ezt nem tenné, köteles legyen annak készpénzbeli értékét megfizetni. A tanitó érdeke követeli ugyanis, hogy necsak készpénzbeli fizetését, de Képvh. iromány. 1906—1911. XII. kötet. 42