Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-431. Törvényjavaslat a marokkói sáska irtásáról

431. szám. 193 Tekintettel arra, hogy a sáska kiirtására legfeljebb 3—4 hét áll rendelkezésre, s hogy ennélfogva az irtási előkészületek, az irtás megkezdése előtt okvetetlen be kell, hogy fejeztessenek, első sorban arról kell gondoskodnunk, hogy a sáska előfordulásáról a hatóság kellő időben tudomással birjon. Ez annyira fontos kérdés, hogy annak rendezése nélkül a sáska-kártételekkel szemben felelősség nem vállalható s ha különben az irtás sikeréhez minden eszköz megadatnék is, ennek az egynek a hiánya, vagyis hogy a hatóság a sáska feltűnéséről idejekorán értesítve nem lett, meghiusítja a legerélyesebb intézkedések hatását is. Azért különös súlyt kell Helyeznünk arra, s úgyszólván a megoldás kulcsaként kell jeleznünk azt, hogy a sáska felbukkanása idejekorán a hatóság tudomására hozassék. Hogy ezt elérhessük, szükséges, hogy a közvetlen felügyelet s bejelentés kötelezettsége megállapittassék, s e kötelezettség elmulasztása a legszigorúbban megtoroltassék. A felügyelet kötelezettsége a javaslat 1., 2. és 3. §-ában akként szabályoztatik, hogy azokon a birtokokon, melyek tulajdonosai, illetve kezelői a mezőrendőri "felügyeletet is külön gyakorolják, melyekről tehát feltételezhető, hogy saját érdekeik kellő felismerésével biraak, a sáskafertőzés megfigyelésére s bejelentésére, különbeni büntetés terhe alatt köteleztetnek. Egyéb birtokokon a közvetetlen felügyeletet az elöljáróság teljesiti. A sáskairtás részben közérdekű volta, s az a körülmény, hogy az irtás költségei nagyrészt az államkincstár által fedeztetnek, önként értetődővé teszi a 4. §-nak azt a rendelkezését, hogy arról a földmívelésügyi minister gondoskodjék. A helyi viszonyok az irtási eljárásnál figyelembe veendők lévén: az illető törvényhatóságok első tisztviselőjének meghallgatása szükséges. Az irtási eljárás mindig az illető ingatlanok lehető kíméletével fog foganatosíttatni. Az 5. §. az irtási költségek ki által való viselését szabályozza. Az 1894 : XII. t.-cz. VII. fejezete szerint a mezőgazdaságra káros rovarok irtása annak a birtokosnak a kötelessége, a melyik birtokos területén azok előfordulnak. Ha azonban előfordulásuk tömeges, az irtás tőrvényhatósági közerővel, vagy államsegély igénybevételével foganatosítandó. A sáskairtásnál a közerő eddig nem volt alkalmazható, mert a cyprusi sövényekkel való irtásmód mellett csak oly munkáscsoportok használhatók, a melyek kellőleg begyakoroltattak s kellőleg fegyelmezettek. A közerő felhasználása mellett a napról-napra változó munkaerő járatlansága következtében, az egyes hajtások sikere volt veszélyeztetve, mikorra pedig a munkások kellő gyakorlatra tettek szert s betanittattak, ujabb közerő s az azzal járó ujabb kellemetlenségek következtek. Daczára azért annak, hogy a hajtásnál a napszámosokkal való munka felette nagy összegeket emésztett fel, az irtás mégis napszámosokkal volt végzendő, mert a közerő alkalmazása mellett az irtásra rendelkezésre álló munkaidő kellőleg kihasználható nem volt s igy a takarékosság eredménye, a czél veszélyeztetése lett volna. Ujabban, részben a hajtás rendkívüli költséges volta következtében, részben pedig, hogy az irtási munkálatokhoz más gazdasági munkától tul sok napszámos el ne vonassék s hogy az irtás gyorsabb tempója mellett a munkaerő is jobban kihasználható legyen, az irtást gépek segélyével végeztettük. A közerő ez ujabb irtási mód mellett sem vehető figyelembe. Hogy az általános törvénynek a költségmegosztásra vonatkozó rendelkezései, a sáskairtás költségeinek megosztásánál is méltányos alkalmazást nyerjenek, a javaslat a felszerelések (gépek, sátrak stb.) költségeit, teljesen a kincstár által viseiendőnek mondja ki, a gépekhez szükséges igás erő kiállítását a községek Képvh. iromány. 1906—1911. XH. kötet. 25