Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-431. Törvényjavaslat a marokkói sáska irtásáról

190 431. szám. Kumán (Torontál vm.), Kuuszentmárton, Dévaványa (Jász-Nagykun-Szolnok vm.), végül Gyoma község területén (Gsudaballa puszta, Békés vm.) tömegesen akadt. A mostani, 1903. óta tartó előfordulása, Jászságban (Jászkisér, Jászapáti) kezdődött és folytatódott. Heves vm.-ben (Pély, Kisköre, Tarna-Szt.-Miklós), azután Kunságban (Kiskunmadaras), mig végre Hajdú vármegyében, helyesebben Debreczen sz. kir. város tulajdonát képező Hortobágyon és a szomszédos szik legelőkön annyira elhatalmasodott, hogy az 1906. évi sáskarajzás befejeztével mintegy 40—45 000 kat. holdnyi legelő van e sáskával fertőzve. Egyenkint és szórványosan akad más szikeken is és még Budapest határában, Rákoson (tüzérségi gyakorló területen) is van belőle. A jelenlegi sáskafertözést feltüntető két térképet a t. képviselőház irodájában tettem le. E két térkép egyike az országos fertőzést mutatja, mint a hogyan a marokkói sáska és más vele tömegesen előforduló sáskák fordulnak elő; a másika pedig csak a hortobágyi és a hortobágykörnyéki községek fertőzését tünteti fel. A marokkói sáska lényegesen különbözik a vándorsáskától, mert jóval kisebb (a vándorsáska 48—56 mm., a marokkói pedig csak 17—35 mm. hosszú), barna szinű (a vándosáska zöld, sárgás, vagy barnás részekkel) és csak valóban szikes, növényzettől igen gyéren borított legelőkön honos, holott a vándorsáska inkább a mocsarak, tavak környékén, gazdag és buja növényzetű helyeken tanyázik. Mind a kettő megegyezik abban, hogy eleinte elszórtan, szinte félrehuzódottan és csekély számban tanyázik, majd az egymásután következő száraz esztendőkben hirtelen annyira felszaporodik, hogy egyrészt helyén el nem fér, másrészt az éhségtől hajtva, eleinte gyalogszerrel, majd megszárnyasodása után röpülve távolabbi útra kel: a vándorsáska olykor sok száz mérföldnyi távolba száll, tehát valóban messze vándorol, mig a marokkói sáska csak a szomszédos megmunkált és bevetett területre, vagy azon át szállva, a szomszédos szik legelőre vonul. így kell magyaráznunk a mostani fertőzéseket, a melyek nem egyebek, mint. az 1888—1893. évi sáskajárásnak 1903 —1906-ban megújuló hatalmasabb ágai. Az a sáska, a mely Jász Nagykun-Szolnok vármegyében 1888—1893-ig pusztított, de a melyet ugyanezen időben nagyjából kiirtottak, ezen helyről két kisebb rajt bocsájthatott, a melyek egyike a Jászságba s onnan Heves vármegye DNy-i zugába, a másik pedig Kunságba jutott s azon át a Nagyhortobágyon széledt el. Mindkét helyen eleinte kis termeténél és csekély számánál fogva, mint más réti »bagócza« vagy szöcske is, észrevétlenül lappangott, mig végre a mostani időszakban annyira elszaporodott, hogy tekintve a fertőzött terület óriási nagyságát, az már jelentékeny csapás jeliegével bir. A marokkói sáska földben telel és tojása csomónkint közvetetlenül a föld szine alatt, mintegy ujjnyi mélységben van. Egy-egy csomóban 25— 38 tojás van; e tojáscsomó olyan vizjárhatatlan tokban van, hogy a tojás nem ázik meg és nem pusztul el még akkor sem, ha azt a hosszú téli és tavaszi hónapokon át állandóan viz borítja. Baja ilyenkor csak az, hogy belőle a kis sáska április vége, május eleje helyett május végén, sőt mint az 1906-ban Hortobágyon előfordult, még június második felén tul is kel, a szerint a mint az ilyen hely korábban vagy későbben szárad ki s a szerint, a mint az ilyen szikes helyen olykor kivételesen buján fejlődő fű alatt a talaj korábban vagy későbben melegedik fel. A kikelő sáska rizskásaszem nagyságú és eleinte kevés kárt tesz, de a mint növekedik, vedlik (egymásután ötször), egyre éhesebb lesz; a harmadik vedlés után már sokszor a közelfekvő vetések felé gyalogol s azokat, a szerint, hogy milyen tömegű a sáska, néha egy-két nap alatt földig lelegeli. Legveszedelmesebb közvetetlenül a megszárnyasodást előtt és a megszárnyasodást követő időkben. Nálunk egy-egy szárnyas sáska már június 5—12-ike között is akad, de tömeges szárnyasodása csak e hó 12—20-ika után kezdődik.