Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-431. Törvényjavaslat a marokkói sáska irtásáról

431. szám. 191 Ilyenkor az éhes, üres gyomrú és ivadéka sorsáról is már gondoskodó sáska nagy rajokban kerekedik fel és becsap a szomszéd vetésbe, hogy azon addig éljen, mig azt földig el nem pusztítja, hogy azután, ha a nőstényben megért a tojás, ismét a szikes legelőre, vagy kivételesen s ugy látszik ritkábban is a tarlóra térjen vissza, a hová a tojását lerakja. A szárnyas sáskának ez a nyárderéki rajzása annál inkább fenyegeti a vetést, mennél fejletlenebb az, mert az érett gabonát (olykor keresztben is) csak akkor bántja, ha zöld, vagy félig érett tavaszi vetés nincs, ha azonban mind egyformán érett, nem válogat benne, hanem rendre elpusztítja mind. A szárnyas sáskának ez a végzetes rajzása eltart június 25—30-ától július közepéig, későbben, habár augusztus végéig egyre ide-oda csapong és élénk, rajzása csak merő helykeresés, hogy kikutassa a területet, a hová tojását lefojhatná. Tavaly, 1906-ban, a sáska egyes tömegei még szeptember hava végén is kóboroltak a hortobágyi és hortobágykörnyéki községek szik legelőin. A marokkói sáska fejlődésének ez a rövidre fogott ismertetése megmagyarázza azt a veszedelmet, a melybe e sáska az országot döntheti. A rovar olyan helyeken (sziken, vaksziken) s olyan időben (mikor a szik nyáron kisült és kopasz) szállong, a hol kevés ember jár; a nyáron elhagyott szik legelőn, a honrían a legelő jószágot elhajtották, zavartalanul helyezkedik el a rovar és ha figyelemmel vagyunk a tojás számára, akkor érhető, hogy már két-három száraz esztendő is miért kedvez e sáskafajnak és miért ölthet az aggasztó mértéket. Azután pusztai természete még egyébként is kedvez neki. Elhagyatott kopár helyeken s eleinte gyér számú előfordulása, továbbá a kisült barna-szürke növényzethez alkalmazkodó szine annyira kedvez neki, hogy a pusztai, száraz és fában szűkölködő legelőinkön előforduló madárság a sáskára ilyenkor alig hederít. Ha pedig elszaporodott a sáska, akkor éppen a nagy tömege miatt nem bír vele az aránylag kevés madár. Azt nem lehet ugyanis mondani, hogy alföldi szikes pusztáinkról teljesen hiányzik a madár, de aránylag kevés van: az alföldi nagy tölgyesek kiirtása s az ákáczosok telepítése, a melyek noha gazdasági tekintetben véghetetlen becsüek, de a madárságnak egyáltalában nem kedveznek, továbbá a még most is folyó belvizek lecsapolása felette nagy mértékben megnehezítette a madarak letelepedését és megmaradását. Szakembereim jelentéséből tudom, hogy mind a. jászsági, mind a hortobágyi sáskás területen a gólyák falkánkint s olykor olyan számban fordulnak elő, hogy számuk egyszerre három-négyezerre becsülhető; a bibicz olykor négyszögkilométernyi területeket borit el; a veres lábú vércse, mely a kis ragadozó madarak leghasznosabbika, 60—70 darabból álló csoportakban igen gyakori vendég a sáskás területen; a nagyobb ragadozó madarak (kissebb sasok, ölyvek, héják stb.) ugyancsak ilyen tömegekben vannak itt; az itt-ott még meglevő, nyáron ki nem apadó tavak és lápok környéke némely napokon tele van vízi szárnyassal; Hortobágy néhány kerek erdejében állandóan fészkel a vetési varjú; elvétve, de több helyen, gyakori a túzok is, m r a mennyire megapadt, szinte ritka alföldi repczevetések mellett e madár gyakoriságáról szó lehet. Mind e madarak el-eljárnak néha napján a sáskás területre, de mint az évek eredménye mutatja, aránylag kis számuk miatt s mert nem ott tanyáznak, a sáskában figyelemreméltó apadást eddig nem okoztak. Meg vagyok győződve arról hogy ha azt a madárvédelmi aktiót, a melynek Hermán Ottó a kezdeményezője s legbuzgóbb vezetője, tervszerűen folytatjuk a sáskaveszedelem ellen a madarak serege lesz a gazdának legjobb védelmezője, a minthogy a legtöbb káros rovar ellen ezekben láthatjuk a legtermészetesebb segitőtársakat. Mivel azonban ennek az aktiónak óriási jelentőségű hasznos eredményeit csak évek múlva élvezhetjük, kénytelenek vagyunk ma még emberi mun-