Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-431. Törvényjavaslat a marokkói sáska irtásáról

431. szám. 189 Melleidet a 431. számú irományhoz. k marokkói sáska irtásáróT'jszóló törvényjavaslat megokolása. Mezőgazdaságunk történetében a sáska kártétele nem ujabb keletű: első följegyzésű biztos adatunk az 1242. évről £zól. Azóta bizonyára nem telt el egy század sem, hogy a sáska hosszabb vagy rövidebb időpontokban, de mindig időszakosan ne pusztított volna az ország terméséből. A múlt idők hézagos följegyzéséből nem lehet ugyan biztosan tudni, hogy egyes esetekben milyen sáskafaj pusztitott, de annyi bizonyos, hogy azok a rajok, a melyek akár a szomszédos déli államokból hozzánk, innét pedig északra (Lengyelország), vagy nyugotra (Ausztria, Németország) indultak, a vándorsáska (Pachytylus migratorius L.) nevű fajhoz tartoznak. Ez volt ugyanis Közép-Európa leggyakoribb sáskája, bár hozzá csatlakozott olykor a tatársáska (Acridium tartaricum) is, a mely inkább oroszországi rovar, noha lehúzódik Észak-Afrikába és másfelé is. A magyar krónikák és a magyar történet a letűnt századokban emlékeznek sáskajárásokról, a melyek egész vidékekre nézve leírhatatlan nyomort hoztak és annyira dúltak, hogy sok helyen a viskók nádastetejét tönkre rágták. A esapások e nagyságából vette eredetét az ismeretes magyar szólásmód, a mely az embereknek az isten áldásában való dulását a sáskahad dulásához hasonlitja. Ez a vándorsáska nem a magyar földön kelt petéből, hanem messze délkeleten, a dunamelléki országok kopárain és szárnyon tette meg az utat hozzánk és más messze vidékekre, Az akkori Írások oly sáskáról, mely magyar földből eredt és itt vált dulóvá, egyáltalában nem emiékeznek és nem is emlékezhetnek, mert akkoron Magyarország Alföldre a madaraknak hires tanyája volt. Magyarországon a vándorsáska legutoljára 1879-ben Szatmár vármegyében fordult elő, azóta csak elvétve akad nálunk, noha az elmúlt 1904—1906. esztendőkben a Balkánfélszigeten tömegesen fordult elő. Az a sáska, mely hazánkban legújabban 1903-tól egyre nagy veszedelemmel fenyegeti termelésünket, nem a vándor-, hanem a marokkói sáska (Stauronotus maroccanus Th.), a mely ez időszerint másodízben fordul elő tömegesen Magyarországon. Első előfordulása az 1888—1893. évi időközre esett, a mikor e sáska Péczel (Pest), majd Szeged sz. kir. város, továbbá Hódmezővásárhely sz. kir. város, Szentes, Algyő, Sövényháza, Sándorfalva (Csongrád vm.), Jázova-Hódics, Tisza-Szt.-Miklós, Magyar- és Szerb-Pade, Mokrhi, Uj-Szt.-Iván, Tisza-Hegyes,