Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-412. A közlekedésügyi bizottság jelentése "a balatonvidéki vasut megépitéséről" szóló 394. számú törvényjavaslatról

412. szám. 103 balatonvidéki vasútnak államvasutkép leendő megépítése mellett szólnak és kötelességéhez hiven a legszigorúbb körültekintéssel mérlegelte azt a kérdést, vajjo i az állam által hozandó, kétségtelenül súlyos áldozatok a vasút létesítésének előnyeivel tényleg arányban állanak-e? A közlekedésügyi bizottság abban a meggyőződésben van, hogy igen számos indok követeli a törvényjavaslatban körülirt vasútnak mielőbbi létesítését és pedig ugy közgazgasági és kulturális, mint közegészségügyi, társadalmi, szocziális és forgalom politikai szempontokból. Ha csak egy pillantást vetünk a magyar vasúti hálózat térképére, élénken szemünkbe tűnik az a körülmény, hogy a Balaton-tavának északi része felett egy igen nagy kiterjedésű terület van, mely ez idő szerint még a vasúti közlekedést teljesen nélkülözi. A közlekedés ezen hiánya folylán ez a vidék a fejlődés létalapjától van megfosztva, holott pedig az országnak alig van még olyan vidéke, a mely a fejlődésre hivatottabb volna, mint épen a Balaton északi vidéke. Sőt a természeti csapások folytán ez a fejlődésképes vidék, a helyett, hogy előre haladna, gazdaságilag még inkább csak hanyatlik. A földadó-kataszter felvétele idejében 12.000 hold szőlő borította a Balaton éjszaki oldalán elterülő lejtőket és hegyoldalakat, a kultúra haladásával ez a terület 16.000 holdra emelkedett, mignem azután a íilloxera felléptével a teljes pusztulásnak adott helyet, ugy, hogy a nagy erővel és áldozatokkal megindult felújítás s a kormány támogalása daczára is ma még alig 8.000 hold terület, tehát a réginek felerésze került ujabb szőlőművelés alá. További fejlődésre megfelelő közlekedési eszköz hiányában számítani nem is lehet, mert már maguk a megdrágult anyagárak és munkabérek, a különben is költséges hegyvidéki szőlőművelést annyira megdrágítják, hogy ha éhez a nehézkes és drága tengelyfuvarozás is járul, a további befektetésok megfelelő kamatoztatásokra sehogysem számithatnak. A balatonvidéki lakosságnak főfoglalkozását képező szőlőművelésnek a rekonstrukcziója tehát már magában véve elegendő indokul szolgálhatna arra, hogy egy vasúti összeköttetés létesíttessék. Szükségtelen bővebben kitérni arra az államgazdasági előnyre, a mely a szőlőművelés fellendülésének s ekként a lakosság adózó képességének fokozásával együtt fog járni s e részben csak arra utalunk, hogy a Balaton északi hegyvidékén ez évi bortermés mmtegy negyed millió hektoliter, mely 10 millió korona értéket képvisel. Ha a vidék fellendülésével a szőlőterületek művelése megfelelő kiterjedést nyer, ez az évi hozadék nem csak megkétszereződik, de még azonfelül is 3—4 millió koronával emelkedni fog, ami ugy az általános közgazdaság, mint az állam fínancziális érdekei szempontjából egy eléggé meg nem becsülhető előnyt jelent. E vasútnak másik kiváló jelentőségét az a társadalmi és közgazdasági szempont adja meg, hogy a vasul létrejötte folytán Budapest székesfőváros és a Balaton északi kies pontjai között olcsó és gyors összeköttetés létesülvén, ez a vidék nemcsak a fővárosi, hanem egyáltalában az országnak a nyaralást kereső minden lakosa, sőt a külföld számára is meg fog nyilni, s ekként nemcsak a nyaraló közönségnek adatik meg a mód, hogy üdülését hazájában találhassa meg, hanem a nyaraló közönség odatódulása folytán ujabb villatelepek, fürdőhelyek is létesülnek épen úgy, mint a vasúttal biró tulső parton s ilykép az élelmiszerek és egyéb szükségletek tekintetében előidézett nagymérvű fogyasztás a vidék termelését és gazdasági fellendülését is tetemesen fokozni fogja. A közlekedésügyi bizottság a vasútnak különös gazdasági előnyét látja