Képviselőházi irományok, 1906. X. kötet • 216-330. sz.

Irományszámok - 1906-241. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a báró Bánffy Dezső és több más országos képviselő által bejelentett mentelmi jog megsértése tárgyában

241. szám. 271 kőzik: »Azt láttam, hogy egy képviselő a miniszterelnök székét a jobboldali padokra dobta. A teremszolgák azt beszélik, hogy b. Bánffy Dezső volt.« Kovács Kálmán, ugyancsak a negyvenek egyike, igy vall: »Egy magas, erős termetű őszes képviselő egy miniszteri széket a jobboldali padok tetejére dobott. Azt beszélik, hogy b. Bánffy Dezső volt.« Szász György, a negyvenek egyike vallja: »b. Bánffy Dezső egy miniszteri széket feldobott a kormánypárti ülőhelyekre.« Tóth Gábor, a negyvenek egyike vallja: ;b. Bánffy Dezső taposta a könyveket. Ugyan ő egy miniszteri széket dobott fel a kormánypárti padokra.« Hogy minő szavahihetőségre tarthatnak igényt ezek a tanuk, kitűnik a következőkből: Báró Üchritz Zsigmond főrendiházi tag, a ki már YalO óra előtt jelen volt a képviselőházban, ennek főrendi karzatán, s a ki látta, a mikor felállították a teremben az új szolgákat, jól megjegyezte, hogy: »b. Bánffy Dezső bent ült a baloldalon, a 4 - 5-ik padban; később jött le helyéről, midőn a darában tok már a házból kivezónyeltettek.« Báró Feilitzsch Arthur szerint is b. Bánffy Dezső »mosolyogva nézte az egész jelenetet.« Erre merőben ellentétes vallomások mérlegelése után kétségtelennek látszik, hogy az úgynevezett teremszolgák a valódi tényállásnak meg nem felelő vallomással terhelték az általuk — vagy legalább a legtöbbjük által személyesen nem is ismert b. Bánffy Dezső orsz. képviselőt s hogy ezek — a tanúvallomások tekintetében, — valaki, vagy valakik által befolyásoltattak. Továbbá a rendőrségnek azon eljárásából, hogy bár b. Üchtritz Zsigmond a b. Bánffy Dezső ellen felhozott terhelő adatok megczáfolása czóljából hivatkozott a folyvást mellette ülő gr. Hadik Sándorra ós gr. Széchenyi Sándor Tolnamegye főispánjára, ezeknek kihallgatását mellőzte: megállapítható, hogy a nyomozás nélkülözte a kellő objektivitást, a melyet a kir. ügyésznek a hozzá elég gyorsan beterjesztett iratokból látnia kellett; sőt neki a valódi tényállás kiderítése szempontjából a mellőzött mentő tanuk pótlólagos kihallgatásának foganatosítására a rendőrséget egyenesen utasítania kellett volna. Szükségesnek tartjuk még a t. Ház figyelmét a tárgyalás során beigazolt azon tényre felhívni, hogy báró Feilitzsch Artúr volt alelnök volt az, a ki bátórságot vett magának arra, hogy ezen ideiglenes szolgálatra felfogadott egyéneket az ülésterembe személyesen bevezónyelte s velük áz elnöki emelvényt elzárta azon utasítással, hogy oda a képviselők közül senkit föl ne ereszszenek. Ez már magában véve megsértését képezi a képviselők mentelmi jogának. Minthogy ebből jogosan következtethető, hogy az általa kiadott ezen utasítás kiterjedt arra is, hogy ezen tilalomnak —- ha kell, — erőszak alkalmazásával is érvényt szerezzenek, —a mi nem is maradt el Rákosi Viktor képviselővel szemben, a ki, mint a képviselőház akkori jegyzője, az elnöki emelvényen őt joggal megillető helyét akarta elfoglalni; továbbá Posgay Miklós képviselővel szemben, a ki az emelvényre az ott levő interpellációsós indítvány-könyvbe betekintés végett felmenni akart, —- a nevezett volt alelnök eme cselekménye által a mentelmi jogot minősitetlen megsértette. Ennek elbírálásától ugyan tartózkodott a bizottság, mert ez az ő hatáskörébe nem utaltatott a t. Ház által, —azonban a tárgyi összefüggés indokából szükségesnek találta a bizottság a volt alelnök meghallgatását, ki azonban • 2