Képviselőházi irományok, 1906. X. kötet • 216-330. sz.

Irományszámok - 1906-241. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a báró Bánffy Dezső és több más országos képviselő által bejelentett mentelmi jog megsértése tárgyában

268 241. szám. többször ütlegelte, egy képviselő — kinek nevét nem tudja, — egy erősebb pengéjű késsel szúrt feléje, de a szúrás nem érte el. Sérülést nem szenvedett, de az ütlegek helyén fájdalmat érez. Ezeken kivül Fitzó Aurél, Heckli József, Jani Mihály, Móda Simon, Pétze János, Szász György, Tóth Gábor, Tornyai Ferencz, Gida István, Horváth József, Doboz István és Daróczy Sándor előadják, hogy valamenynyien a képviselő urak részéről többszörös ütlegelést szenvedtek, részint puszta kézzel, részint letört léczekkel és szóklábakkal. Sebesülést ugyan nem szenvedtek, hanem az ütlegelés helyein többnyire fájdalmat éreznek. A teremszolgák kihallgatása után Farkas János főterembiztos előadja, hogy a dulakodás közepette az elnöki emelvényen valami tompa tárgytól származható erős ütést szenvedett koponyája hátsó falán, minek következtében hosszabb ideig fájdalmat és szédülést erezett. Sebesülése után mintegy 10 perczczel jegyzőkönyvvezető, v.alamint több képviselő jelenlétében a folyosón meg is szédült és néhány másodperczig ájultan rogyott egy pamlagra. Orvosilag rendelt jeges borogatások után csakhamar jobban érezte magát. Jelen jegyzőkönyv lezárása előtt helyszíni szemlét tartva az ülésterem roncsai között, több helyt, főleg az elnöki emelvény feljárójánál a márványon és a földön vércseppek voltak láthatók, valamint tojás folyadékok ós héjak feküdtek a szőnyegeken szerteszét. A. terem közepén a miniszteri asztalok és székek felszakitva, összetörve egy romhalmazban feküdtek; úgyszintén erősen megrongálódtak az elnöki emelvény feljárói; különösen a baloldali egészen letörött s hosszú lóczek és pántok hevertek szerteszét. Ezen tárgyi bizonyitékok is megerősítik a fent előadottak valószínűségét, illetve azt, hogy egyes sérülések csakugyan ilyen tárgyak által okoztattak. K. m. f. Dessewffy Arisztid s. k., háznagyi titkár.* Ebből a jegyzőkönyvből világosan látta a kir. ügyész, hogy a vádbeli cselekményt nem »tömeg«, hanem a Ház határozata nélkül bűnvádi felelősségre nem vonható képviselők követték el. Neki — mint mondja, — az utasitás szerint kellett eljárnia, mert az ő felelősségét íedi a minister felelőssége. Ugy de ő a hozott határozatából kihagyta azt a más esetekben rendszerint megtett szokásos figyelmeztetését, hogy a képviselők kihallgatása mellőztessék. Hogy ez a gyakorlat mennyire nem felesleges, sőt mennyire indokolt a rendőrséggel szemben, a kir. ügyész tudhatja legjobban, mert másként mi értelme sem lenne a más esetekben szem elől nem tévesztett figyelmeztetésnek. Ettől a gyakorlattól a jelen esetben eltérésnek annál kevésbbó volt helye, mert az igazságügyministernek előadása szerint akkor, mikor megbeszélték a dolgot ós azon eredményre jutottak, hogy az eljárást meg fogják inditani, még pedig saját szavai szerint: »természetesen a nyomozást, mert hiszen tovább mennünk akkor nem is lehetett volna; ós a nyomozás feladata megállapitani, hogy lehet-e vádat emelni, vagy nem ? Ezen keretben indittatott meg az eljárás, még pedig először az objektiv nyomozat.« Eme figyelmeztetés elmaradásával alkalmat adott a rendőrségnek a képviselőknek terheltként való megidózósóre, ós kihallgatására, a mely ezt a körülményt olybá tekintette, hogy erre ő egyenesen fel hatalmaz tátott s ezzel