Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-185. Törvényjavaslat a mértékek használatáról és ellenőrzéséről

82 185. szám. V. FEJEZET. Az V. fejezet a törvény anyagi rendelkezései megszegésének megtorlására szükséges büntető határozmányokat (32—36 §-ok) ós a kihágások elbirálására illetékes hatóságokat (37. §.) állapitja meg. A kihágássá minősitett cselekmények a törvényszegés súlyosságához, illetve a megszegett rendelkezés fontosságához képesít négy csoportba soroltattak. Ezek közül két csoport, t. i. a 32. és 33. §-okba megjelölt kihágások csoportja a mértékeket ós mérőeszközöket használó közönség, két csoport pedig, t. i. a 34. ós 35. §-okban megjelölt kihágások a mértókhitelesitő és hordójelző által elkövethető kihágásokat állapitja meg. A közönség által elkövethető kihágások közül súlyosabb beszámítás alá és a 32. §. értelmében súlyosabb büntetés alá esik a meg nem engedett vagy szabályszerűen nem hitelesitett mértékek vagy mérőeszközök használata vagy készletben tartása, bornak, sörnek vagy egyéb szeszes italoknak mértékjelzóssel el nem látott vagy hitelesítetlen palaczkokban vagy ivóedényekben való kiszolgáltatása, vagy szabályszerű jelzéssel el nem látott hordókban való forgalomba hozatala: mindmegannyi olyan eset, a mely a törvényjavaslat alapvető rendelkezéseinek megszegését képezi. Ezzel szemben a törvényjavaslat 33. §-a kevésbbé súlyos beszámítás alá eső azon eseteket öleli fel, a melyekben nem annyira a törvény megszegésére irányuló szándók, mint inkább a kellő gondosság hiánya nyilvánul, aminők a mérték és mérőeszköznek nyilvánvaló hibák daczára való használata, a javított mérőeszközökön vagy hordón levő hitelesítő, illetve jelzőbólyeg el nem távolítása. Mindkét szakaszban a visszaesés megfelelően súlyosabb büntetés alá esik. A 32. §-ban megállapított súlyosabb büntetéssel sújtja a 34. §. a kötetelességót öntudatosan megszegő hordójelzőt. A 32—34. §-ok eseteiben a mennyiben azok a concrét eset körülményei szerint valamely más jogszabály alapján súlyosabb sanctio alá esnek, a jelen törvényjavaslat e súlyosabb büntetés alkalmazásának nem állja útját. A 35. §. tartalmazza a legsúlyosabb beszámítás alá eső kihágást: a bélyeghamisítás és a hamis bélyeg készletben tartásának és forgalombahozatalának esetét. Ezt a javaslat a kihágási büntetőtörvény által megengedett legsúlyosabb büntetéssel sújtja. E szakasz tényleg oly cselekményre vonatkozik, a melynek tényálladéka a kihágás körét meghaladja és súlyos dolus-t tartalmaz. Epén ezért czélszerű lett volna az ezen tényálláshoz kötött cselekményt vétségnek minősiti, a mint ezt az edényeken alkalmazott bélyegek tekintetében az 1897. évi XXXVII. t.-cz. 1. §-a, illetve Horvát-Szlavonországokban az 1901. évi márczius hó 14-én kelt törvény meg is tette. Minthogy azonban a mértékügy szabályozása kapcsán büntetőjogi novellaris intézkedésnek czélszerűen helye nem lehetett, minthogy továbbá e téren Horvát-Szlavonországokat autonómia illeti meg, másfelől azonban tekintve, hogy a mérték ugy Magyarországnak és Horvát-Sziavonországoknak közös ügye, mellőzhetlen volt az, hogy a mértékügy terén elkövetett viszaélések is egyenlően toroltassanak meg, meg kellett elégedni azzal, hogy a 35. §-ban tárgyalt törvényszegés az edényeken alkalmazott bélyegekre vonatkozó büntetőjogi rendelkezések érintetlenül hagyásával a legsúlyosabb beszámítás alá eső kihágássá minősittessók. Ez által csupán az az eddigi gyakorlat (pl. ipartörvény 1884. évi XVII. t.-cz. VI. fejezet, a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi