Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-185. Törvényjavaslat a mértékek használatáról és ellenőrzéséről

185. szám. 81 nem mondható ós az is csak természetes, hogy olyan hitelesitő, a ki az alatt a gyanú alatt áll, hogy a hordót hamis jelzéssel látta el, vagy azt vizsgá­latlanul bélyegezte, vagy végre másnak a jelzőeszközöket ós bélyegzőket e végből rendelkezésre bocsájtotta, állásától felfüggesztessék. IV. FEJEZET. A IV. fejezet, a mely a mértékmegjelölósi kényszerről intézkedik, tulaj­donképen szorosan véve nem is tartozik a mértékek használatáról ós ellen­őrzéséről szóló törvényjavaslat keretébe, mert nem a használt mértékek helyességének biztositását czélozza, mint inkább arra törekszik, hogy bizo­nyos fogyasztási czikkek kiszolgáltatása alkalmával, a fogyasztó közönség védelme érdekében a kiszolgáltatás csak meghatározott és a tartányon fel­tüntetett mérték szerint történjék ós a mértékmegjelölés a valóságnak meg is feleljen. Minthogy azonban az e végből szükséges intézkedések a mértékek helyes­ségére vonatkozó szabályokkal szoros kapcsolatban állanak, sőt az italok kiszolgáltatására szolgáló edények hitelesítését is szükségessé teszik, czélszeríi­nek látszott e kérdést is e törvényjavaslat keretébe vonni. E szabályok megállapításánál azonban az érdekelt termelési és iparágak érdekeire való tekintettel bizonyos határokon túlmenni nem lehetett. Habár nem ütközhetik is nehézségbe azon eddig is már rendeletileg fennállott, de gyakorlatilag nem érvényesített szabálynak a törvény 28i §-ában való kimon­dása, hogy a bor, sör és egyéb szeszes italok kiszolgáltatására használt korcsmai stb. palaczkok és ivóedények a mérték-megjelöléssel ellátandók és hitelesi­tendők és habár annak sincs akadálya, hogy a legfontosabb élelmisze­rek egyikének, a tejnek kimérésére ós árusítására szolgáló tartályok hite­lesítése is a sűrűn tapasztalt visszaélések kizárása érdekében a 30. §-ban elrendeltessék; mégis számolni kelett a bort, sört vagy más szeszes italokat zárt palaczkokban elárusítók részéről az ilyen palaczkok általános hitelesitése ellen a megtartott szaktanácskozmányon felhozott aggályokkal. A forgalomban levő palaczkok különösen sörös palaczkok száma igen nagy, azok a tulaj­donoshoz nem mindég kerülnek vissza s azok árát, valamint a hitelesítés esetén fizetendő díjat az eladó az italok A T evőjének kereskedelmünk szoká­saihoz képest mindig fel nem számíthatja. Éppen ezért a palaczkokat a for­galomból egyszerűen kivonni, a bennök rejlő jelentékeny érték megsemmisí­tése nélkül nem lehet. Ez okból az ilyen palaczkok kötelező hitelesítését mellőzendőnek véltem. Másfelől azonban számolva a fogyasztó közönség azon ielentókeny érdekével, hogy zárt palaczkokban árult bor," sör és egyéb sze­szes italok vételénél a mennyiség tekintetében meg ne károsittassók, a cso­magokban árult czikkek mennyiségének helyes megjelöléséről rendelkező 1893 : XXXIV. t.-cz. alapján az ilyen üvegekben foglalt tartalom mennyi­ségének megjelölését kivánom kötelezővé tenni, megjegyezvén, hogy a meg­jelölés egyszerű módon, például megfelelő feliratú czímke alkalmazásával tör­ténhetik. Miután az idézett törvényczikk a jelzett intézkedésre a kereskede­lemügyi ministert már is felhatalmazza, a 29. §-ban csak arról kellett gondos­kodni, hogy a kereskedelemügyi minister a jelzett intézkedés megtételére egyenesen utasittassók. Egyébiránt az idézett törvény egyéb rendelkezései a a javaslat 30. §-a» értelmében változatlanul fentartatnak. Kcpvh. iromány. 1900—1911. IX. kötet. 11

Next

/
Thumbnails
Contents