Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-185. Törvényjavaslat a mértékek használatáról és ellenőrzéséről

185. szám. 77 hiszen más nincs is abban a helyzetben, hogy a forgalombahozatal időpontját ismerje. A harmadik és negyedik bekezdés a két évenkénti újra hitelesítés alóli kivételeket állapítja meg. Vannak ug}~anis olyan mérőeszközök is, a melyek az időszaki hitelesítésre nem alkalmasak, mint például az üvegedények vagy a melyeknél a két évenkénti hitelesítés nem szükséges, a minők bizonyos különösen szilárd mérőeszközök. Ezeket a törvény végrehajtása czéljából kibocsátandó rendelet fogja feLorolni. Viszont természetes hogy az első hitelesítés bélyegével eladásra készen tartott mértékek és mérőeszközök, a melyek használatlanul állanak és ekképen el nem romlanak, nem vetendők alá az újrahitelesítésnek, még ha a két évi időszak le is járt. E kivételt állapítja meg a negyedik bekezdés. A 17. §. kétféle felhatalmazást ad a kereskedelemügyi ministernek. Először is felhatalmazza, hogy a hitelesítés alá bocsátható mértékek és mérőeszközök kellékeit meghatározza. Erre azért van szükség, mert csak megfelelő szerkezetű és szilárd kivitelű mérték nyújt biztosítékot arra, hogy bizonyos időn belül, t. i. az időszakos hitelesítésig azzal helyesen mérni lehessen ' és mert bizonyos mérőeszközök, igy például a rugós mérlegek már szerkezetüknél fogva nem alkalmasak a helyes mérésre és ezért a hitelesítésből kizárandók. A második felhatalmazás a hibahatárok, vagyis azon eltérések megállapítására vonatkozik, a melyekkel a mérték vagy mérőeszköz a közforgalom károsodása nélkül eltérhet a mérésnél az absolut, tudományos pontosságtól. A gyakorlatban a 17. §-ban felsorolt háromféle ilyen hibahatár megállapítása mutatkozik czólszerűnek, mert a már használatban volt ós az időszakos hitelesítés alá kerülő mértéknél bizonyos esetekben a mérték szerkezetétől függőleg méltányos nagyobb hibahatárt engedélyezni, mint az uj mértékeknél, a harmadik hibahatárra pedig azért van szükség, hogy positiv alap legyen annak az eldöntésére, hogy mikor tekinthető valamely mérték vagy mérőeszköz természetes módon ós csupán oly mértékben megrongálódottnak, hogy a tulajdonos a köteles gondosság mellett annak hibás voltáról nem tudott, tehát azt jóhiszeműleg használhatta ós mikor tekintendő olyannak, a midőn már rosszhiszeműség tételezendő fel és a mérték vagy mérőeszköz használata büntetendő. Ezen hibahatárok számszerű megállapításánál kizárólag a gyakorlati élet követelményei, a kereskedelem és ipar biztonsága, másfelől pedig a közönségnek zaklatásoktól való megkímélése lesznek irányadók. A hitelesítési díjak három évi időszakokra való megállapítása iránt rendelkezik a 18. §. Ez a rendelkezés azt czólozza, hogy e díjak, a melyekro nézve a második bekezdés az egyenlő elbánást biztosítja, a gyakorlatban felmerülő tapasztalatokhoz képest, felemelhetők vagy leszállíthatok legyenek. E díjak megállapításánál ugyanis az les4 iránytadó, hogy a díjakból alakuló bevétel a mértókhitelesitési intézmények költségeit lehetőleg fedezze, az államnak egyéb czélokra fordítható jövedelmi forrásává azonban ne váljék. Ez a szempont egyúttal biztosítékot nyújt arra nézve is, hogy a mórfcékhitelesités a mórtékek és mérőeszközök tulajdonosaira nem fog súlyos terhet hárítani. A 19. §. első bekezdése a mértékügy államosítását mondja ki a fentebb már tüzetesen kifejtett okokból. Annak kimondása, hogy a hitelesítést az állami hitelesítő hivatalok a magyar korona országainak határain belül tartoznak végezni, azon előfordult visszásságnak akarja elejét venni, hogy egyes hitelesítők külön engedélylyel