Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről

184. szám. 47 főszempontot tengeri forgalmunk emelésére, illetőleg arra a körülményre kell irányitanunk, hogy segélyezett hajós vállalataink a hazai forgalom közvetítésében az eddiginél nagyobb tevékenységet fejtsenek ki. De e tekintetben óvakodnunk keli attól, hogy a segély ellenében közvetítendő forgalom megválasztását a vállalatokra bizzuk. Csak a közel múltban fordult elő, hogy a La-Plata államokból nagymennyiségű tengeii hozatott be és a folyton váltakozó kereskedelmi konjunktúrák között megtörténhetik, hogy oly czikkek kinálkoznak nagyarányú behozatalra, a melyek hazai termelésünknek mérhetlen károkat okozhatnak. Ilyfajta behozatalnak kifejlődése teljes erővel megakadályozandó ós megengedhetlen, hogy hajósvállalataink — a melyek üzleti érdekeik szabad mórlegelése czéljából a járatsegélyeknek a rakomány minőségére ós a járat mikénti teljesítésére való tekintet nélkül való engedélyezését hangsúlyozottan kérik — ily forgalom közvetítéséért segélyigényt támaszthassanak. A járatsególynél ugyanis a hajózás támogatását mint önczélt nem tekinthetjük, ellenkezőleg a hajózást, mint a közgazdasági fejlesztés egyik eszközét csak annyiban segélyezhetjük, a mennyiben azzal általános közgazdasági követelményeinknek eleget tehetünk. Ezért szükséges volt a javaslat 9. §-ában a járatsególy fogalmát a korábbi állapothoz képest szigorúbban körülírni ós kimondani, hogy a járatsegély nem akárminő hazai forgalmi vagy kereskedelmi érdekből tett utakért, hanem csak azokért az utakért jár, a melyek a hazai közgazdaság hasznára válnak. Ezen kívül a hajósválíalatok közelebbi tájékoztatása végett a törvényjavaslat 9 §-a külön is hangsúlyozza, hogy azon behozatali járatokért, a melyeknek rakománya hazai termékek elhelyezésének versenyt támaszt, járatsególy nem adható. A járatsególy rendeltetése főképen az lóvén, hogy általa külkereskedelmi forgalmunkat fejleszszük, azon körülmény, hogy a segélyezett forgalom hazai kikötőn át kerüljön lebonyolításra, a segély megadása szempontjából csak másodsorban jön tekintetbe. Ugyanis nem az bir nagyobb fontossággal, hogy valamely forgalom hazai tengeri kikötőn át irányittassék, hanem az, hogy az illető hazai érdeket képező szállítás akár külföldi kikötőn át is, de mennél czélszerűbben eszközöltessék. Különösen nagy jelentőséggel bir ez a galaczi útirány szempontjából; az ország keleti vidékei és az aldunai Vaskapu szabályozása óta a Duna forgalmi területe számára a legtermészetesebb és legelőnyösebb útirány Galaczon át vezet s ha másért nem, már a fiumei vasúti vonal túlságos megterhelésének elkerülése czéljából is szükséges, hogy fejlesztést igénylő külforgalmunk számára a kínálkozó összes útirányokat a helyes kihasználás elérése végett egyaránt támogassuk. A javaslat 9. §-a ennélfogva módot nyújt arra, hogy indokolt esetekben a járatsególy olyankor is megadható legyen, a mikor az illető járat külföldi kikötőn át bonyolítja le a hazai közgazdasági érdeket képező forgalmunkat. Figyelem fordítandó azonban arra, hogy ezen megoldás az illető külföldi kikötőben visszaélésekre okot ne adhasson, miért is a javaslat gondoskodik arról, hogy a járatsególy a kérdéses külföldi útirányokban csak olyan különleges szolgálatokért legyen megadható, a melyek ellenőrzés alatt teljesíttetnek. A mi a járatsególyek mérvét illeti, e tekintetben az itt fekvő javaslat a korábban indítványozott 20 filléres égysógtételt általánosságban nem vette át. A hajózási érdekeinkre nézve visszaesésnek látszó ezen változás elégséges indokolást talál abban, hogy a 20 filléres tétel alkalmazása mellett a szabadhajózási járatsególy minden különösebb s a szabadhajózás fogalmából folyólag fel sem állítható részletesebb megszorítás nélkül a legtöbb esetben mégis nagyobb támogatást eredményezett volna, mint a melyet más hasonló és