Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről

46 184. szám. tok annak kiküszöbölését üzleti okokból nagyon kivannak — hazai tengerhajózásunk egészséges fejlődése, valamint a segélyezés jogczímónek indokoltsága érdekében mellőzhetlennek tartom. A javaslat 6., 14. és 15. §§-ai a korábbi javaslathoz képest hazai vastermelésünk és hazai iparunk nagyobb támogatása végett több módosítást tartalmaznak ; nevezetesen kimondja az uj javaslat, hogy csak oly hajóépités segélyezhető, mely belföldi gyárban történik és melynél a felhasznált anyagnak legalább egyharmadrésze belföldről származik. Kimondatott továbbá, hogy a hajónak összes gépberendezései hazai gyárban készítendők s hogy külföldről származó alkatrészek kivételes esetekben is csak annyiban használhatók fel. a gyártásnál, a mennyiben azok értéke a létesítmény teljes értékének 3°/o-át meg nem haladja. A öli a hajóépítési segélyek mérvét illeti, ez körülbelül megfelel annak, a melyet az 1895. évi XXXIV. tczikk megállapított, különbség vau azonban abban, hogy a segély többe nem egyedül a hajóépítő, illetve a gépgyár számára van szánva, hanem — mint ezt már a korábbi javaslat is tette — az ópitő és az építtető között osztatik meg. A gyárat illető segélytétel ennélfogva jelentékenyen alacsonyabb, mint az eredetileg számításba vétetett, de ez kiegészítést talál azon segély többletben, melyet a hajótulajdonos azon a czímen fog kapni, hogy hajóját hazai gyárból szerezte be. E megosztás czélja az, hogy a hajómegrendelésnél szemben álló ügyfelek mindegyike saját érdekénél fogva serkentessék a hajónak hazai gyárban való építésére és hogy ezen érdekkapcsolat a felek közötti megegyezést megkönnyítse. Minthogy e javaslat alapján a hajómegrendelők közül természetszerűleg csak a hazai hajósvállalatokat segélyezhetjük, ebből következik, hogy hazai gyáraink külföldi megrendelés esetén, a mikor csak a gyárat illető segófyrószlet kerülhet engedélyezésre, alárendeltebb helyzetbe fognak jutni. Tényleg azonban nem lehet feladatunk, hogy hajógyártásunk segélyezésével a külföldi tengerészet számára ugyanazokat az előnyöket nyújtsuk, mint a melyet saját tengerészetünk fejlesztésének egyik eszközéül felállítunk; ellenkezőleg, általános közgazdasági érdekünk fűződik ahhoz, hogy a hazai gyárakat a külön segélyezés ellenében elsősorban hazai czól szolgálatában igyekezzünk foglalkoztatni. Iiajóépitőiparunk kellő kihasználása és támogatása megkívánja, hogy segélyben részesített vállalataink a hajóikon szükséges javítási ós átalakítási munkákat hazai gyárban végeztessék. E tekintetben a javaslat 27. §-ának 3. pontja általános szabályt tartalmaz, de különös szigorral kezelendő ezen követelmény abban az esetben, ha a hajótulajdonos a hajónak vagy gépberendezésnek hazai gyárban törtónt beszerzése czímén még külön segélyt is élvez. Ezért a javaslat 7. §-a előírja, hogy jelentékenyebb javítási munkálatoknak külföldön történő végeztetése esetén a külön segélyek beszüntetendők, hacsak hivatalosan nincs igazolva, hogy az illető munkálat végrehajtásával valamely hazai kikötőbe való visszaérkezésig várni nem lehetett. Hajóépitésünk segélyezésénél kiváló szempont fordítandó arra, hogy hajógyárainkban mennél jobb és tökéletesebb hajók megrendelését mozdítsuk elő. E czélt szolgálja a javaslat 8. §-a, a mely megállapítja, hogy a hazai gyárban hazai anyagból s legalább 1500 bruttó tonnatart alommal épült azon hajók, melyek a hivatalos próbajáraton óránkint több mint 12 tengeri mérttöld sebességet fejtenek ki, 12 tenger mértföldtől kezdve minden teljes tengeri mértföldnyi többsebesség után 5—5°/o-kal magasabb beszerzési segélyben fognak részesittetni. Már a fentiekben utaltam arra, hogy a szabadhajózás segélyezésénél a