Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről

184 szám. 45 Meg kell jegyeznem, hogy az érdekeltség részéről a beszerzési segélyek kiszabása és azoknak évek szerinti csoportosítása tekintetében többféle kívánalom terjesztetett elő, mely kívánalmak szerint az államkincstár egyrészt végösszegben is nagyobb segélyeket lenne kénytelen fizetni, de másrészt főleg arra lenne utalva, hogy a segélyek túlnyomó részét az első években folyósítsa. Ezen kívánalmakat figyelembe nem vehettem, mivel egyrészt a javasolt segélyeket elég magasaknak vélem, másrészt a sególytételeknek évek szerinti csoportosításánál nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a sególytételeknek az utolsó évekre való túlságos leszállítása mellett ezen részletek értékükben annyira vesztenének, hogy azok ellenében a vállalat a kikötött ellenszolgáltatások teljesítését nem tarthatná érdemesnek. A 3. §. a sególyigóny beálltának kezdetét állapítja meg. E tekinben különbséget kell tenni a gyárból kikerült új hajók ós azok között, a melyek már használt állapotban szereztetnek be Ez utóbbiak a segélyt csak a belajstromozástól kezdve kaphatják, míg a megrendelésre készült hajóknál móltányos, hogy a tulajdonosok a segélyt már a vizrebocsátástól, vagyis azon időponttól kapják, a melytől kezdve a segélytétel is számíttatik. A vízre bocsátáskor azonban a hajó még nem kész s mivel törekednünk kell, hogy a segély folyósítása ellenében a vállalat a maga részéről is siettesse a hajóépitő-gyárat a hajó mielőbbi elkészítésére, illetve üzemképes állapotban való átadására, ezért kimondatott, hogy a belajstromozást megelőző időre eső segély két hónapnál hosszabb tartamú nem lehet. A 4. §. a hajóbeszerzósi segélyek engedélyezhetóse tekintetében több oly szabályt állit fel, a melyek az eddigi törvényben és az eddigi javaslatokban felvéve még nem voltak. Arra való tekintettel, hogy szabadhajózásunk segélyezésével tengeri árúforgalmunk fejlődését kívánjuk előmozdítani, kimondatott, hogy csak oly hajó részesülhet beszerzési segélyben, a melynek tiszta tonnatartalma legalább harmadrészben kizárólag áruszállításra van berendezve. A korábbi törvény szerint az állami szerződések alapján berendezett tengerhajózási szolgálat teljesen ki volt zárva a szabadhajózási segélyből, mely feltétel a tényleges helyzetnek most is megfelelne, a mennyiben a szerződéses szolgálatokért az államsegélyt is eddig maga a szerződés állapítja meg. Lehetnek azonban esetek, melyekben kivihetőnek mutatkozik valamely hajózási szolgálatot a közszempontokból megkívánt különleges kikötésekkel oly szerződós alapján biztosítani, a mely a már törvényileg engedélyezett szabadhajózási segélyek mellett külön szerződéses segély megadását fölöslegessé teszi. Ennélfogva a törvényjavaslat csak azon szerződéses szolgálatot vonja ki a szabadhajózási segélyek alól, mely szolgálat a szerződés alapján segélyezte tik. A 4. §. 5. ós 6. pontjában foglalt azon kikötések, hogy a segélyre jogosító gőzösöknek a próbajáraton legalább 10 tengeri mértföldnyi sebességet kell kifejteni ós hogy az ily hajók hat évnél korosabbak nem lehetnek, abból a czélból vétettek fel, hogy segélyezett hajóállományunknak kisebb teljesítő képességű és használtabb hajókkal való gyarapítását megakadályozzuk. Már fentebb indokoltam azon legfontosabb újítást, mely szerint a hajók a javaslat 5. pontja értelmében a beszerzési segélyek illető évi részleteinek különbeni elvesztése terhe alatt a magyar-horvát tengerpart valamely kikötőjót évenkint legalább egyszer érinteni és ezen óv alatt legalább egy harmadrakományt a hazai közgazdaság érdekében szállítani tartoznak. Ezen intézkedés a javaslat sarkpontját képezi ós azt ennélfogva — ámbár az érdekelt hajósválla-