Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről

42 184. szám. jebb 40.000 tonnáért engedélyezhetők; a segély tétel kitesz bruttó tonnánként vas- vagy aczélból készült hajóknál 60, favázas vitorlásoknál 30 lírát, ha 1903. évi június hó 30-ig bocsáttattak vizre, 50, illetve 20 lirát, ha a vízrebocsátás 1903. évi július hó 1-étől 1905. évi június 30-áig ós 40, illetve 10 lirát, ha a vízrebocsátás 1905. évi július hó 1-től 1907. évi június hó 30-áig történik. Ezen utób segélytételek az 1906. évi június hó 28-án kelt olasz törvénynyeL 1908. évi június hó 30-áig terjesztettek ki. Az 1901. évi május 16-iki olasz törvény a járatsegélyeket is leszállította és pedig bruttó tonnánkónt és 1000 mértföldenként 45 centesimire a gőzösöknél és 30 centesimire a vitorlásoknál. A gőzösök járatsegétyeinek megállapításánál legfeljebb 30.000, a vitorlásokónál legfeljebb 12.000 tengeri mértföldnyi megtett út vehető évenként számitásba. Azok a vállalatok, a melyekről bebizonyosodik, hogy más vállalatokkal akár közvetlenül, akár közvetve a viteldíjak mesterséges felemelésére megegyeztek, a járatsegélyhez való igényt egyszersmindenkorra elvesztik. Ausztriában a szabadhajózás segélyezéséről az 1893. évi deczember hó 27-én kelt törvény intézkedik, melynek eredetileg 10 évre szóló hatálya 1904. óta eddig évről-évre császári rendeletekkel meghosszabbíttatott. Ezen törvény alapjában és rendszerében teljesen a mi 1893. évi XXII. törvényczikkünkre támaszkodik. A mi beszerzési segélyünk mintájára az osztrák törvény a következő üzemsegélyeket állapította meg tiszta tonnánkónt: 12 koronát vas- és aczólgőzösöknéi, 9 koronát vas- és aczólvitorlásoknál és 6 koronát fából vagy vegyes anyagból készült vitorlásoknál. Ezek a tótelek a hajó vizrebocsátását követő első évre szólnak, minden következő évben a 15-ik év végéig e tételek 5 —5°/o-kal csökkennek. Ily módon az osztrák törvény 15 éven át a gőzösök részére tiszta tonnánként 117 korona segélyt nyújt, szemben azon 113 korona 70 fillérrel, mely segély az 1893. évi XXII. t.-czikk alapján hasonló körülmények között esedékes. A beszerzési segélyek azon osztrák hajók után igényelhetők, melyek a »Veritas A I. vagy II. osztályzatát bírják és melyek nem tartoznak törvény alapján segélyezett vállalat tulajdonába. Osztrák hajógyárban épült hajók üzemsegélye általában 10°/o-kal, ha pedig a felhasznált anyag legalább felerészben belföldi származású 25°/o-kal felemeltetik. A járatsególy Ausztriában a mi 5 filléres tótelünk kétszeresében, vagyis tiszta tonnánként ós 100 tengeri mórtföldenként 10 fillérben állapíttatott meg. E segély megadatik a szabadhajózást üző osztrák vállalatok számára, tekintet nélkül a hajó korára és osztályára, de ki vannak véve a segélyezés alól a szerződéses vonalakon teljesített járatok és azok, a melyek a kisparthajózás határain belül végeztetnek. Végül a törvény az osztrák hajók javára mentességet adott a kereseti ós jövedelmi adók alól. A szabadhajózási segélyekkel támogatott osztrák hajók, ha belföldön épültek, az első két évben és ha külföldön épültek, három éven át külföldre el nem adhatók. Mint az előadottakból, látható az olasz és franczia törvényhozás a segélyek engedélyezésénél a fősúlyt a hazai hajóépítő ipar fejlesztésére helyezte és a külföldön épült hajókkal meg nem szerezhető járatsególyek nyújtásával is köZfVetve a hajóknak hazai telepen való építtetését kívánja elérni. Nálunk ez a rendszer sajnos nem követhető. A hazai hajóépítés, mely pedig & vitoiiáshajózás fénykora idején Fiume hírnevét messze külföldön ismeretessé tétté, a vitoiiáshajózás hanyatlásával tengerpartunkon teljesen meg-