Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről

184. szám. 43 szűnt és azóta ez az iparág ujabb fellendítésére tett kísérletek eredménytelensége után csak a legutóbbi időben sikerült biztosítani, hogy Fiúméban egy nagyobbszabású hajógyár létesíttessék. , Ily módon segélyezési rendszerünknek kizárólag a hazai hajóépítés támogatására való "lapitása szükségszerűen csak kevés hajó beszerzését tenné lehetővé ós nem engedné elérni azon czélt, hogy hajóállományunkat a közgazdaságunk érdekében kivánt nagyobb mérvben szaporíthassuk. Mindemellett a hazai hajóépítés fellendítésének nagy előnye a kereskedelmi tengerészet fejlesztésénél sem hanyagolható el s e végből a javaslatba a hazai hajóépítő ipar foglalkoztatására jelentékeny összegű külön segélyek vétettek fel, hogy hajózási vállalataink megrendeléseiket a hazai gyárban igyekezzenek megtenni. Ez természetesen csak annyiban lehetséges, a mennyiben a hazai gyár á megrendeléseket vállalhatja, a mitől azonban a hajók beszerzésére irányuló hajlandóságot függővé tennünk nem lehet. De ha a viszonyok mai kényszerítő hatása alatt hajórajunk szaporítása érdekében a külföldön való építtetések segélyezésétől nem térhetünk is el, azért nem szabad megengednünk azon eddigi gyakorlat továbbterjedését, mely szerint a szabadhajózásban segélyezett hajóink a hazai forgalom közvetítésére csak elenyésző mértékben használtattak, Egy oly hajó, mely külföldön épül és mely segélyezésének egész tartama alatt idegen forgalmi viszonylatok kiszolgálására használtatik, annyira távol áll a hazai érdekek méltán megkövetelt kielégítésétől, hogy azt indokoltan segélyben nem részesíthetjük. A szabadhajózási hajók foglalkoztatásánál mutatkozó ezen szabálytalanságot az e tárgyban bemutatott korábbi törvényjavaslatok a járatsególyek felemelésével vélték megszüntethetőnek, kiindulva abból a feltevésből, hogy a nagyobb járatsegélyekkel jövedelmezőbbé tett hazai járatteljesitmény az idegen viszonylatokban való hajózás üzleti előnyeit ellensúlyozni fogja. Ezen feltevés azonban nem nyu]t teljes biztosítékot arra, hogy a szóban levő szabálytalanság csakugyan kiküszöböltessék; elengedhetlen tehát, hogy e tekintetben más megoldást keressünk. Ezen megoldásnak azonban nem szabad olyannak lenni, mely a vállalatok üzleti szabad mozgását megakaszsza és a reájuk nézve kínálkozó kedvező konjunktúrák kihasználását gátolja. Ez hajózásunkat csak gyengítené ós a törvényjavaslat czéljával éppen ellenkező hatást érne el. Tényleg nem is abban áll a kifogás, hogy hajóink a külföldi forgalom előnyeiben mennél inkább részesedni kivannak, hanem azon indokolhatlan körülményben, hogy ezekért a hajókért, a melyek nagyobb haszon elérése végett a hazai érdekeket következetesen mellőzik, még államsegélyt is adjunk. Ezzel az eljárással szakitanunk kell és ezért a javaslat 5. §-ában azon üjitás vétetett fel, hogy a beszerzési segélyek élvezete a hajónak a hazai közgazdaság érdekében történő foglalkoztatásától tétetik függővé. E tétel felállítása mellett azonban figyelemmel voltam arra, hogy annak gyakorlati alkalmazása a hajózási vállalatok érdekeivel lehetőleg összhangba hozassék. A beszerzési segélyekhez való igény fentartásához ugyanis a javaslat idézett §-a nem kivan többet, mint azt, hogy a hajók évenkint legalább egyszer érintsenek valamely hazai kikötőt és ezen óv alatt a hazai közgazdaság érdekében csupán egyharmad rakományt szállítsanak. A hajósvállalatnak teljes szabadságára van hagy va, hogy ezen egy járatot mikor és hogyan kívánja teljesíteni, sőt az esetben, ha az ilyképp előirt járat teljesítésének elvállalásával egj más viszonylatban kínálkozó előnyösebb járatot kellene: 6*