Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 253 számitva. De mert előfordulhatnak esetek, bogy csak később állapittatik meg, miszerint a munkaképtelenség tényleg a baleset következménye volt, a törvényjavaslat kivételesen még erre is ad egy évi időt, ha t. i. az illető ezt a körülményt hitelesen beigazolja. Ennél tovább terjedő időre bizonyára nem lesz szükség. A biztosítottak könnyebbségére szolgál ennek a szakasznak az a rendel kezese is, hogy az általuk érvényesitendő igény a pénztár bármely szervénél is bejelenthető, vagyis nem korlátozza a kártalanításra igényt támasztót arra a kerületi pénztárra, mely reá nézve a baleset idején illetékes volt. Ennek a rendelkezésnek jelentősége abban van, hogy a sérült vagy hozzátartozói időközben máshova költözködhetnek és igy sokkal egyszerűbb reájuk nézve, ha ily esetben az oda illetékes kerületi pénztárhoz is fordulhatnak. Mindössze arról gondoskodik ilyen esetekre a törvényjavaslat, hogy a bejelentést átvevő pénztár azonnal áttegye a bejelentést a baleset helyére illetékes kerületi pénztárhoz, egyrészt mert annak kezelése alatt állanak az ezen balesetre vonatkozó adatok — bejelentés, esetleg rendőrhatósági jegyzőkönyv stb. — másrészt ez a baleset ott tartatván nyilván, a pontos statisztika kószithetóse érdekében szükséges, hogy ez az eset következményeit végig vezethesse. JT* Magát az ügymenet gyorsaságát és egyszerűségét ez nem befolyásolhatja, nyomtatott levél-ürlapokkal történő igazgatásnál ez figyelembe nem jöhet. A balesetbejelentós megvizsgálásának első mozzanata általában annak megállapítása, hogy forog-e fenn az adott esetben kártalanítás alapjául szolgáló baleset, vagyis üzemi baleset-e a szóban lévő, vagy nem? Ennek megállapítása a legtöbb esetben nem okoz semmi nehézséget. Ilyenkor elvégzi ezt a kerületi pénztár maga is. De a mikor a baleset üzemi jellege iránt kétség támad, ez iránt a kerületi pénztár már nem határozhat, ezt az országos pénztár igazgatóságának hatáskörébe utalja a törvényjavaslat 91. §-a. Igaz ugyan, hogy a kerületi pénztárban is csak úgy munkaadók ós alkalmazottak döntenek, mint az országos pénztár igazgatóságában. Ámde kerületi pénztár lesz több, körébe utalva ezt a kórdóst, egészen eltérő, egymással sokszor homlokegyenest ellenkező gyakorlat fejlődhetnék ki, a mi nem lehet az intézmény érdeke, mig az országos pénztárnál lehetőleg biztositható az egységes eljárás és felfogás érvényesülése. A törvényjavaslat 91. §-a a felebbezós idejét három hónapban állapítja meg. Mert az alkalmazottaknak több időre van szükségük, utánjárással lehet reájuk nézve egybekötve, idejükkel sem rendelkeznek szabadon és a dolog természete szerint nehezebben is mozognak ily ügyekben. Megállapittatván a baleset üzemi, illetőleg oJyan jellege, hogy kártalanítás alapjául szolgál, maga a tényleges kártalanítás is megállapítandó. Ez iránt rendelkezik a törvényjavaslat 92. §-a, mely előírja, hogy az erre vonatkozó határozatról az igényt támasztó, úgyszintén az annak alapjául szolgált számításról is értesítendő, vagyis közlendő vele írásban, hogy — munkaképtelenség esetén — mily fokú munkaképtelenség állapíttatott meg részére, mely munkakeresmény és mily alapon kiszámítva, szolgált a kártalanítási összeg alapjául, végül mily összeg állapíttatott meg részére? Módot kell nyújtani a biztosítottnak és hozzátartozóinak, hogy a legegyszerűbb és a legközvetlenebb módon ellenőrizhessék kártalanításuk megállapítását és ha azzal nincsenek megelégedve, jogorvoslatot kereshessenek. A törvényjavaslat minden jogorvoslatra két fórumot állapit meg. Nevezetesen úgy a kerületi és vállalati pénztárak, mint az országos pénztár határozatai a választott bírósághoz ós onnan az állami munkásbiztositási