Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

254 186. szám. hivatalhoz lesznek megfelebbezhetők, a választott bíróságot illetőleg mindig '-az üzem székhelyére illetékest értve. Az érdekeltek ezekben az esetekben is úgy értesitendők, mint a 91. §. eseteiben, mindazonáltal egy figyelmeztetéssel, nevezetesen azzal, hogy ha nincsenek is megelégedve a megállapittatott kártalanítással, illetőleg jogorvoslattal kivannak élni az arra vonatkozó határozat ellen, mindenesetre vegyek fel a megállapittatott kártalanítási járadékot, mert az nem befolyásolja ügyüknek további érdemleges elintézését. Erre a figyelmeztetésre ismét a biztosítottak, illetve hozzátartozóik érdekében lesz nagy szükség, mert abban a hiedelemben élhetvén, hogy az általuk elégtelennek vélt, tehát megfelebbezett összeg felvétele egyezség jellegével bir, inkább nem veszik azt fel, mi által nem ritkán nyomorba fognának sodortatni, a mit az egész szocziális biztosítás épen elkerülni akar. A kártalanítás ilyetén megállapításánál még egy kórdós merül fel, melyet á végrehajtás rendjén kell majd tisztázni. A törvényjavaslat állandó ós időleges munkaképtelenséget ismer, mindkettőnél teljest és részlegest. Meddig ' terjed az időleges — vagyis múló — munkaképtelenség ós hol, mely időpontban kezdődik az állandó ? Maga a törvény nem tartalmazhat ez iránt rendelkezéseket, ez a gyakorlat, illetőleg végrehajtás feladata leend. Ausztriában is, Németországban is hat hónapon túl terjedő munkaképtelenséget szokás állandó jellegűnek minősíteni, azon inneni munkaképtelenségeket rendszerint időlegesnek vesznek, fentartva a konkrét esetek elbírálását az orvosi vélemény alapján esetrőlesetre hozandó határozatnak. Ennek az eldöntése úgy általában követendő elv gyanánt, mint minden konkrét esetben azért lényeges, mert ettől függ a kerületi pénztárak vagy az országos pénztár illetékessége is, vagyis e nélkül folytonos illetékességi kérdések merülhetnének fel a konkrét esetekben, a mi viszont teljesen leronthatná a tervezet azon alapelvét, hogy az eljárás és igazgatás lehetőleg egyszerű és gyors legyen. 93. §. A kártalanítás mérve megállapításának alapjául a sérült évi munkakeresménye szolgálván, minden egyes balesetnél, a mennyiben az a 12. §. szerint lett bejelentésekből kétséget kizáró módon meg nem állapítható, a pénztárnak be kell szereznie az erre vonatkozó pontos adatokat. Ezeknek szolgáltatását a 93. §. önként érthetőleg a munkaadók kötelességóvó teszi, nyolcz napi határidőt tűzve ki ezen kötelesség teljesítésére. A ki ezt a határidőt elmulasztja, azt a pénztár figyelmezteti mulasztására és ha ezután öt napon belül sem terjeszti be az adatokat, akkor a pénztár az illető költségére saját közegét küldi ki a hely színére. Ezt az eljárást megokolttá teszi az a késedelem, melyet a mulasztó munkaadó a kártalanítási eljárásban előidéz, sőt fokozódik az a szigor még akkor, ha a pénztár kiküldött közegének sem akarná a szükséges adatokat szolgáltatni. Nem valószínű ugyan, hogy ilyen eset előforduljon, de ha mégis előfordulna, éreztetni kell az illetővel a törvény egész szigorát ós azért az ilyen mulasztást kihágásnak is minősiti a törvényjavaslat. 91. §. A törvényjavaslat 94. £-a a kártalanítási összegek folyósítása iránt rendelkezik. A kifizetéseknél — melyeknek időpontjait is megállapítja a törvényjavaslat— csak a járadékot élvező életben létének igazolása okoz némi nehéz. sóget. Nem ugyan a pénztárnak, hanem az élvezőknek, mert minden részlet felvételénél igazolniok kell életben létüket községi előljárósági bizonylat-