Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-183. Törvényjavaslat a hazai ipar fejlesztéséről
183. szám. 19 valami jelentékeny, de mégis oly határt képez már, melynél a figyelemre méltóbb termelés kezdődik. Arra való tekintettel azonban, hogy egy-egy háziiparos-vállalat helyi szempontból az illető vidék különleges viszonyai között még ennél kisebb keret mellett is jelentőséggel bírhat, a javaslat nem köti a kedvezményezhetett feltótlenül legalább száz háziiparos foglalkoztatásához, hanem megengedi, hogy a kormány kivételesen ennél kisebb ily vállalatot is részesíthessen kedvezményekben. Ebből azonban nem kivan rendszert csinálni, ezt a jogot csak különleges helyi viszonyok fenforgása esetére kivánja fentartani. A javaslat 2. §-a látszólag még egy korlátozást tartalmaz, a mennyiben nem veszi át az 1899. évi XLIX. törvónyczikk 1. §-ának 3. pontját, mely a kézműiparosokból vagy mezőgazdáktól alakult szövetkezetekre vonatkozik. Ez a korlátozás azonban csak látszólagos, a mennyiben a szövetkezetekről a javaslat már az 1. §-ban (b) pont) intézkedik, ugyanoly rendelkezéseket téve ezekre, mint a részvénytársaságokra nézve, vagyis a szövetkezetek tekintetében még tágitja a kedvezmények kereteit. Teljesen ujak a törvényjavaslat 3. §-ának rendelkezései, melyek a munkásházakra vonatkoznak. A munkáslakások kérdésének megoldása elsőrendű szocziálpolitikai feladat. Különösen a székesfővárosban és közvetlen környékén, valamint egyes nagyobb vidéki ipari góczpontokon. A munkások vagy rossz ós egészségtelen, vagy kereseti viszonyaikhoz képest aránylag drága lakásokban kénytelenek lakni. Munkásház-telepek, mint a njmgoti államokban, még csak kis mértékben vannak nálunk elterjedve. Ily munkásháztelepek létesitósére kivan a törvényjavaslat kezdeményező lépést tenni addig, mig az olcsó ós egészséges munkásházak kérdése esetleg külön törvényhozási intézkedések által előmozditható lesz. Két irányú tendentia nyilvánul a törvényjavaslat ezen részében : nagyobb ipari vállalatok mellett saját, t. i. vállalati munkásházak épüljenek és nagyobb ipari góczpontokon, első sorban pedig Budapestén ós környékén vállalatokhoz nem kötött munkásháztelepek. Az első irányban a javaslat a vállalat tulajdonosát részesiti messzemenő adózási kedvezményekben, midőn egyrészről az ingyen használt házak állandó adómentességót kiterjeszti oly munkáslakásokra is, a melyek a munkásnak oly feltétel mellett adatnak át, hogy a munkabér bizonyos összegét lakásának bérletére vagy az épület tulajdonjogának megszerzésére forditja. A második esetben húsz évi ideiglenes adómentességet biztosit minden munkásház, illetve lakás után, mely a munkások részére épül, vagy melyet a munkások részletekben való törlesztés mellett megszerezhetnek, kiterjesztve ezekre az állami, törvényhatósági ós községi pótadók, valamint az általános jövedelmi pótadó mentességét is. Az a nagy eredmény, mely a városi házak hosszabb tartamú adómentességének nyújtása által városaink ós különösen a székesfőváros egyes részeinek rohamos épitkezósóben nyilvánult, remélni engedi, hogy a munkásházaknak és lakásoknak nyújtott ezen busz évi teljes adómentesség is hasonló kedvező eredményre fog vezetni ós ezzel a közhasznú vállalkozás számára is uj tér fog nyilni. A törvényjavaslat 4. §-a lényegében megfelel az 1899. évi XLIX. törvónyczikk 3. §-a rendelkezéseinek azzal a változtatással, hogy egyrészt a kedvezmények a vállalat üzembehelyezésónek napjától számított egy év alatt kórelmezendők, mig az eddigi törvény három évi időt állapított meg erre; másrészről rendelkezést tartalmaz a kedvezmények előzetes biztosítása tekinteté3*
