Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

242 186. szám. Ha az Özvegy a házasságot a baleset bekövetkezte után köti ínég, ebben az esetben a törvényjavaslat szerint a kártalanításra csak akkor van igénye, ha ebből a házasságból igényjogosult törvényes vagy törvényesített gyermekek származtak, miután a törvényjavaslat esetleg épen a baleset következményeképen, a haláL bekövetkezte előtt, csupán az özvegyi járadék biztosítása ezé Íjából való házasságkötés lehetőségét és ezzel a biztosító pénztár jogosulatlan igénybevételének lehetőségét ki akarja zárni. A férjétől törvényesen elvált, vagy férjével annak halálát közvetlen megelőzőleg legalább egy éven át együtt nem élt nőt a törvényjavaslat minden kártalanítási igényből kizárja, kivéve, ha a nőnek bíróilag megítélt tartásdíjra van igénye. Ez esetben azonban legfeljebb a tartásdíj erejéig biztosíttatik részére járadéki igény. Végül a törvényjavaslat a humanitárius érdekeket tartva szem előtt, a legmesszebb menő módon gondoskodik a törvénytelen gyermekek igényeinek biztosításáról. Nevezetesen, ha a biztosított nő baleset következtében törvénytelen gyermekek hátrahagyásával hal el, ez esetben a törvénytelen gyermekeknek a törvényes gyermekekkel teljesen egyenlő járadéki igényt biztosit, miután törvénytelen gyermekek anyjukkal szemben a gyermekeket általában megillető teljes magánjogi igénnyel birnak. Hasonlóképen járadékban részesiti a törvényjavaslat az olyan törvénytelen gyermekeket is, a kiknek atyjuk volt biztosított, ha eltartásukról a biztosított saját háztartásában maga gondoskodott, vagy ha a gyermekek eltartására a biztosított férfi biróilag kötelezve volt. 74.j. 75. §§. A törvényjavaslat 74. §-a a szülők és nagyszülők, illetőleg a teljesen árván maradt unokák ellátásáról gondoskodik, mig a 75. §-ban a hátramaradottak évi járadékainak együttes összegét az elhalt évi munkakeresményének ugyancsak a biztosított részére járó maximális összegben, vagyis 60°,o-ban állapítja meg. Í6. §. Igen fontos, sőt elvi jelentőségű tételt tartalmaz a törvényjavaslat 76. §-a arra az esetre, a midőn a balesetet a sérült munkás szándékosan idézte elő. Ez bővebb megokolást nem is igényel, mert hiszen ez esetben rosszakaratról van szó, melynél a kártalanítási igény elvonása a legcsekélyebb megtorlásnak tekintendő. Ily esetek ugyan ritkán fordulhatnak elő, de épen ugy nincsenek kizárva, mint azok a szándékos testi csonkitások, melyeknek czélja a kötelező katonai szolgálat alól való szabadulás. A sérült elhalálozása esetében azonban a sérült szándékos cselekmények következményeivel annak hozzátartozói sújthatok nem lévén, a törvényjavaslat szerint a sérült hozzátartozói abban az esetben is megkapják a teljes kártalanitást, ha a sérült szándékos balesetét, illetőleg abból kifolyólag annak halálát a sérült szándékos cselekménye idézte elő. Magától értetődik ezzel szemben a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely szerint abban az esetben, ha a balesetet az ennek következtében sérült, vagy elhalt biztositottnak igényjogosult hozzátartozója szándékosan idézte elő, ugy az illető hozzátartozó a biztosított halála esetén minden kártalanítástól elesik. Másik elvi jelentőségű oldala a törvényjavaslat 76. §-ának az, hogy határozott rendelkezése értelmében a sérült kártalanítási igényétől csak szándékos cselekménye következtében esik el. A vétkes gondatlanság következményeképen tehát, miután az annak következtében előállott baleset a sérültre amúgy is súlyos teherként nehezedik, a törvényjavaslat a kártalanítási igényektől való megfosztással a sérültet sújtani nem kívánja. 77. §. A balesetbiztosításnak nem lehet a czélja az, hogy külföldön tartózkodó, bár igényjogosult egyének eltartásáról gondoskodjék. Ezért a törvény-