Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

Í8G. szám. 243 javaslát szerint, ha az igényjogosult hozzátartozó külföldre távozik, ez esetben járadéka visszatértéig szünetel, ha azonban 3 hónapon belül állandó tartózkodásra visszatér ós az állandó tartózkodási szándók komolysága a viszonyokból megállapítható, a visszatartott járadékrészletek kiadandók lesznek neki. Ellenben ha az igényjogosult hozzátartozó állandó tartózkodásra külföldre távozik, ez esetben a külföldi tartózkodásának ideje alatt esedékessé vált járadékrészleteket teljesen elveszti és a járadék élvezetében csak akkor részesedik, a mennyiben az ország területére állandó tartózkodás végett ismét visszatér. A törvényjavaslat felhatalmazza a pénztárt arra, hogy az állandó tartózkodásra külföldre távozó igényjogosultnak méltánylást érdemlő esetekben azok egy évi járadékának megfelelő összegű végkielégítést engedélyezhessen, melylyel aztán az illetőknek minden további igénye esetleges visszatértük esetében is megszűnik. A végkielégítés csak méltánylást érdemlő esetekben lesz engedélyezhető, nehogy a végkielégítés nyújtása által a törvény a kivándorlást előmozditsa. A törvényjavaslatnak 78. §-a a külföldi honosok kártalanítása tekinte- 78. tében rendelkezik ós pedig, a mint az már az 5. §-ból is következik, a viszonosság alapján ós illetőleg a viszonosság feltétele mellett különbséget tesz azon külföldiek között, kiknek hozzátartozói a baleset idején már külföldön tartózkodtak, kiket akkor rószesit e kártalanításban, ha az illető állam az ugyanily viszonyok között levő magyar honosokat épen ily elbánásban részesiti és azok között, a kik a baleset idejében itt tartózkodnak és állandóan külföldre akarván távozni, inkább végkielégítést kivannak, mint évi járadékot. Magától értetődik, hogy a viszonosság feltételezése mellett a végkielégítésre ép ugy igényt tarthatnak azok a külföldiek is, a kik már a baleset idejében sem tartózkodtak itt az országban. Az ily végkielégítések a pénztári rendes kiadások közé veendők fel. A külföldi honosokkal szemben a végkielégítés nyújtásánál az az aggály, hogy ezek kivándorlásra késztetnek, természetesen nem forog fenn. A törvényjavaslat 79. §-a azt az eljárást szabályozza, mely a kártalanítás 79. megállapításánál az annak alapjául szolgáló munkakeresmény tekintetében követendő. Ebben a tekintetben háromféle eljárás lesz követendő. Első sorban a kártalanítás alapjául az a javadalmazás szolgál, a melyet a sérült a balesetet megelőző 52 héten át biztosítási kötelezettség alá eső üzemben keresett, ha azonban nem volt teljes 52 héten át alkalmazva, vagy nem biztosításra kötelezett üzemben dolgozott 52 héten keresztül, ez esetben évi javadalmazása a munkában töltött hetek átlagos keresete alapján számítandó, vagy pedig harmadszor, ha az átlagos heti keresetet szintén nem lehet megfelelő módon megállapítani, azon munkanapok átlagos munkakeresetének 300-szorosa veendő munkakeresmény gyanánt, melyek alatt a sérült a balesetet megelőző évben tényleg munkában állott. Nehogy azonban a sérült által élvezett és esetleg rendkívüli körülmények következtében a rendesnél csak csekélyebb összegben megállapított munkabérek következtében a sérült évi javadalmazása aránylagosan csekély összegben állapíttassák meg, a törvényjavaslat ez utóbbi esetben arra nézve is intézkedik, hogy a tényleges munkanapok átlagos munkakeresménye alapján megállapítandó évi javadalmazás az ugyanazon, vagy szomszédos üzemben és ugyanazon időben hasonló munkát végzett alkalmazottakra szokásos évi átlagos keresetnél kisebb nem lehet. Inasoknál, gyakornokoknál és olyan egyéneknél, kik be nem fejezett kiképzésük miatt íjzetést, vagy bórt egyáltalában nem, vagy csak a szokásosnál csekélyebbet 31*