Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 241 keresmény egész összegére emelendő ' fél abban az' esetben, ha a sérült a betegség következtében nemcsak teljesen munkaképtelenné, hanem tehetetlenné is vált, úgy hogy állandó ápolást és gondozást igényel. A törvényjavaslat 71-ik §-a akkor, a mikor részleges munkaképtelenség esetében kártalanítás gyanánt a teljes járadék megfelelő hányadát rendeli fizetendőnek, a munkaképtelenség részleges fokának meghatározására nézve semmi közelebbi útmutatást nem nyújt. Erre nézve a törvényben rendelkezni nem is lehet, különösen azért, mert a munkaképesség csökkenésének ugyanaz a foka eltérő foglalkozásokban más és más kártalanítási igényekkel jár. A munkaképesség fokának és ehhez képest a részleges kártalanítási járadék összegének a meghatározását szintén arra a választott bírósági szervezetre és annak bíráskodási gyakorlatára legczélszerűbb bizni, a mely a törvény szerint a kártalanításokból folyó vitás kérdések eldöntésére nézve szervez* tetni fog. A 72. §. a baleset következtében elhalt biztosított után nyújtandó kár- 72. talanitást határozza meg. A kártalanítás első sorban temetkezési segély nyújtásából, másodsorban az elhalt igényjogosult hozzátartozóinak fizetendő járadékból áll. A halál esetén az a körülmény, hogy a halál közvetlen következménye volt-e a balesetnek, vagy ennek következtében csak később állott-e be, semmit sem változtat ós a törvényjavaslat ezen a czímen igényelhető kártérítésre nézve épen ezért elévülési időt sem állapit meg. A temetkezési segély nagyságát a törvényjavaslat a betegség esetére való biztositásnál nyújtandó temetkezési segélyre vonatkozó rendelkezések szerint állapítja meg, vagyis ezek szerint a törvényjavaslat olyan temetkezési segélyek nyújtására ad módot, a milyen összegben temetkezési segélyt egyetlen külföldi állam balesetbiztosítási törvénye sem nyújt. A 72. §. utolsó bekezdése a hozzátartozók kártalanítására nézve épen úgy, mint az a 71. g. utolsó előtti bekezdésében a biztosítottakkal szemben történik, mindig a reájuk nézve legkedvezőbb alapot adja meg. A törvényjavaslat 73. §-a az özvegyek és a gyermekek kártalanitásáról ?#. intézkedik. Az^ özvegy nő járadékát haláláig, vagy újból való férjhezmeneteléig élvezi. Újból való férjhezmenetel esetében az özvegy nő az elhalt férj évi keresményének 60°/o-át kapja végkielégítés gyanánt. A nő után, ha az biztosítva volt és baleset következtében elhalálozott, az özvegyen maradt férj is az özvegy nővel egyenlő nagyságú járadékot kap abban az esetben, ha a férjet részleges vagy teljes munkaképtelensége miatt saját keresetéből a nő tartotta el. A gyermekek járadékélvezeti joga 16-ik életévük betöltéséig terjed. Az országos munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztár azonban a gyérmekek részére tanulmányaik folytathatása czóljából meg nem határozott időig 16 ik életévük betöltése után is engedélyezhet járadékot, illetve segélyt. A gyermekek járadéka, a szerint, a mint az egyik szülő niég életben van, vagy pedig teljesen árván maradtak, illetve később teljes árvaságra jutottak,a baleset következtében elhalt évi munkakeresményének 1B, illetve 30%-a. Ebben a kártalanításban nemcsak a baleset következtében elhalt biztosított törvényes gyermekei, hanem az elhalálozása előtt, tehát akár a baleset bekövetkezte után is, szabályszerűen törvényesített gyermekei is részesülnek, miután a törvényjavaslat erkölcsi okokból — a baleset bekövetkezte. után bár — törvényesített házasságból származott gyermekeket a kártalanítási: igényből kizárhatóknak nem tartja. Sőt a gyermekek járadékára vonatkozó rendelkezések a balesetet megelőzőleg törvényesen örökbe fogadott gyerme- • kekkel szemben is órvónj^esitendők lesznek. Kcpvh. iromány. 1906—1911. IX. kötet. 31