Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
240 186. száüa. Az a járadék, melyet a biztosító pénztár a baleset által sújtott alkalmazottnak a táppénz beszüntetésének időpontjától kezdve fizet, természesen csak időleges jellegű járadék, miután ebben az esetben a munkaképtelenség íenforgása a legtöbbször még meg sem állapitható. Ez az ideiglenes járadék tehát fizettetik addig, a mig a baleset által sújtott munkás keresetkópességót teljesen vissza nem nyeri, vagy pedig addig, a mig a keresetképtelensóg fokának végleges megállapítása után részére a járadék egészben, vagy részben véglegesen megállapítható és folyósítható lesz, A járadék összegét a törvényjavaslat teljes munkaképtelenség tartamára a biztosított évi keresménynek 60 u /o-ában állapítja meg. Részleges munkaképtelenség esetében a járadék a teljes járadéknak az a hányada, mely az elvesztett munkaképességnek aránylagosan megfelel. Ily részleges kártalanításra azonban a törvényjavaslat a sérültnek csak abban az esetben ad igényt, ha a sérült munkaképességének csökkenése legalább is a 10°/o-ob meghaladja, miután 10°/o-nál csekélyebb arányú csökkenése a munkaképességnek a munkaképesség tekintetében oly csekély különbözetet okoz, hogy erre az esetre a járadékot vagy egyáltalában nem, vagy legalább is számba egyáltalában nem jövő összegben lehetne csak megállapítani. A teljes kártalanításnak a munkakeresmény 60°/e-ában megállapított öszszegét esetleg keveselni is lehet. Ha azonban figyelembe veszszük hazai viszonyainkat, a balesetbiztosításból az iparra nehezedő terheket, továbbá azt a körülményt, hogy a balesetbiztosítás a sérült alkalmazottnak, ha talán nem is a teljes magánjogi kártalanítást, hanem annál valamivel csekélyebbet nyújt, azonban az igy megállapított kártalanítás fizetését minden esetre biztosítja és végül ha összehasonlítást teszünk más foglalkozási ágakban az alkalmazottaknak hasonló esetekre biztosított igényei és azon igények között, a melyeket a törvényjavaslat a biztosított munkások részére nyújt, nevezetesen, ha figyelembe voszszük például a köztisztviselők viszo^ait, akkor azonnal szembeötlő lesz, hogy a törvényjavaslat a baleset által sújtott biztosításra kötelezett alkalmazottak kártalanításáról a viszonyok által megengedett legteljesebb mórtékig gondoskodik és e tekintetben a biztosításba bevont alkalmazottakat a köztisztviselőknél kedvezőbb helyzetbe hozza. Mig ugyanis a munkás munkaidejére való tekintet nélkül a balesetből folyó teljes munkaképtelenség esetében évi keresményének azonnal 60° o-át kapja meg, addig a köztisztviselő szolgálatának első 5 éve alatt semmi kártalanítást sem kap, 10 évig egy, illetve két évi fizetésével egyenlő végkielégítéssel kell megelégednie és 10 évi szolgálat esetében is fizetésének a lakbér beszámítása nélkül csak 40°/o-át kapja és a fizetésének 60°/o-ával fölérő nyugdíjigényt csak 20 évi szolgálat után szerez. E tekintetben az is lényeges különbséget tesz, hogy mig a köztisztviselők nyugdíjigénye csak a törzsfizetés után számíttatik, addig a munkások kártalanításának alapjául szolgáló évi javadalmazásba a munkás által bírt mindennemű mellékjavadalmazás is — mint azt a törvényjavaslat 11-ik §-ának második bekezdése rendeli — beszámítandó. Hasonlóképen sokkal kedvezőbb viszonyok közé helyezi a biztosítottakat a törvényjavaslat az özvegy, gyermekek, fel- és lemenő ágbeli rokonok kártalanítása tekintetében is, mint a milyen igényeket ez irányban nyugdíjtörvényünk a köztisztviselőknek biztosit. Nyilvánvaló tehát, hogy a kártalanításoknak a törvényjavaslatban megállapított mértékét jogosan kifogás tárgyává tenni nem lehet. De a törvényjavaslat a teljes munkaképtelenség esetére megállapított 60°/o-os kártalanításnál nem is áll meg, a mennyiben a 71-ik £. utolsó bekezdése szerint a kártalanítás összege az annak alapjául szolgált teljes évi munka-
