Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
186. szánt. 23Ö bárcsak csekély hozzájárulásnak biztosítása érdekében a balesetből származó betegségek első tiz hete alatt a betegsegélyek nyújtását a betegség esetére való biztosítás feladatává tette. A másik szempont, mely miatt a betegség esetére való biztosítás teherviselésének a megállapítása a balesetekből származó betegségek tekintetében az első tiz hét alatt szükségesnek mutatkozik, az, hogy a baleseteknek sta- ' tisztikailag konstatálható azt a túlnyomó részét, melyekben a balesetek a nyújtott betegsegélyek után a keresetképességnek csökkentésével egyáltalában nem járnak, vagy a melyek a keresetkópességben csekélymérvű csökkenést idéznek elő, ugy hogy ezek után a balesetbiztosítást kártalanítási kötelezettség nem terheli, tulajdonkópen olyan baleseteknek, melyekből kifolyólag a balesetbiztosítást költségek terhelik, tekinteni nem is lehet, A balesetbiztosításnak ugyanis a munkaadók szempontjából czélja a munkaadók szavatosságának az átvállalása. Az olyan balesetekért pedig, a melyek a gyógykezelési eljárás után a keresetkópességnek csökkenésével nem járnak, vagy a keresetképességet * csak alig konstatálható csekély mértékben befolyásolják, a munkaadót á magánjogi szavatosság alapján, tényleges kár hiányában kártérítési kötelezettség nem terheli, csupán azon költségeket tartozik ez esetben a munkaadó megtéríteni, melyekkel a baleset okozta betegségben az egészség helyreállítása czéljából igénybevett gyógykezelési eljárás jár. Ha azonban a betegség esetére való biztosítás a munkaadó kötelező"hozzájárulása mellett törvényszerüleg rendezve van, a munkásos gyógykezelése cs egészségügyi ellátása a betegsegélyző pénztárak feladata és így ebben az esetben a munkaadó a balesetek által okozott betegségek esetében is a betegsegélyezési költségek viselésének kötelezettsége alól a betegség esetére való biztosítás révén mentesítve van. Arra való tekintettel tehát, s miután, mint említettem, a baleseteknek túlnyomó része a gyógykezelési eljárások befejezése után vagy egyáltalán semmi, vagy csak oly csekély fokú részleges keresetképtelensóget hagy hátra, melyből kifolyólag a munkaadót és illetőleg a munkaadótól való átvállalás révén a szövetkezeti biztosítást kártalanítási kötelezettség nem terheli, a baleseti betegségek esetében való segélynyújtásra a munkaadónak a betegség esetére való biztosítás költségeiben való egyenlő arányú hozzájárulására is tekintettel legalább az első tiz hétre a betegség esetére biztosító intézményt kell kötelezni. . . A 71-ik §. 2-ik pontja a munkaképtelenség fenforgása esetében nyújtandó kártérítésről intézkedik, s nevezetesen a munkaképtelenség tartamára a biztosítottaknak járadékot biztosit. A törvényjavaslatnak ez egyik elvi jelentőségű rendelkezése, az t. i., hogy a kártalanítást csak járadékok alakjában nyújtja. A mai magánjogi biztositásnak épen az egyik hátránya az, hogy túlnyomó mértékben tőkét biztosit. A sérült munkás napi keresetének300 — 800-szorosát tőkében kapja ki egyszermindenkorra, a mig ebből tart, gondoskodva van róla ós családjáról, mihelyt azonban a tőkében nyújtott kártalanítás elfogy, ki van téve a nyomornak és nélkülözésnek, vagyis állandó segélyként a tőkében való kártalanítás róla nem gondoskodik. Ezt csak a rendes járadék nyújthatja ós ez az oka annak is, hogy a kártalanításnak a külföldi törvényhozás, csekély kivétellel, szintén a járadékrendszert fogadta el. A járadék a 11-ik héttől kezdve lesz fizetendő, miután a betegségi segélyek a 10-ik héttől kezdve szűnnek meg. Ha azonban a betegségi táppénz kifizetése még a 10-ik hét lejárta előtt szűnik meg, ebben az esetben a járadék a táppénz beszüntetésének időpontjától kezdve lesz fizetendő, hogy a baleset által sújtott alkalmazott a pénzbeli támogatást bár csak kis időre se nélkülözze. 20*
