Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

238 186. szám. alkalmazottnak a munkába lépés napjától a munkából való kilépés napjáig terjed, mig az önkéntes biztositottaknál a balesetbiztosítás hatálya arra az időre terjed ki, a mig az önkéntes biztositás fennáll. A. törvényjavaslat 70. §-a megállapítja a balesetbiztosításból folyó kártalanításra igényjogosultakat is, amennyiben kimondja, hogy a törvény szerint megállapítandó kártalanításokra egyfelől a biztosításra kötelezett alkalmazottaknak és önként biztosítottaknak, másfelől a biztosításra kötelezettek és önként biztosítottaknak a 73—75. §-okban megnevezett hozzátartozóinak van igényük. A törvényjavaslat 71. §-a a balesetből kifolyólag a biztosítottat megillető kártalanítási igényekről intézkedik. Nevezetesen e szakasz első pontja szerint a biztosítottat a balesetből származó betegség esetében a törvényjavaslat 51. §-ának első ós második pontjában megállapított módon ingyen orvosi gyógykezelés, gyógyszerek ós gyógyászati segédeszközök illetik meg. Erre a segélyezésre a baleset által sújtott alkalmazottnak a balesetbiztosítás terhére a tizenegyedik héttől kezdve van igénye. Az első tiz hót alatt a betegsególyek nyújtása a betegség esetére való biztositás terhére történik. Mig az 1891: XIV. t.-cz., bár kifejezetten csak arra az időre is, a mig a balesetbiztosítás kérdése törvényhozási rendezést nyer, a balesetből származó betegségek esetében is a betegsególyző pénztárakat teljes húsz hétig, illetőleg az alapszabályokban megállapított időtartamig a törvényszerű segélyek nyújtására kötelezte, addig ezzel szemben a törvényjavaslat 71. §-a a betegsegélyezés nyújtásának kötelezettségét a balesetből származó betegség esetében a betegség esetére való biztositás terhére csak a betegség első tiz hete alatt állapitja meg. A betegség esetére való biztositásnak a baleseti segélyek nyújtásba való bevonása ilyen mértékben két okból indokolt. Először abból az okból, a mely bizonyos mórtékig elvi álláspontot jelent, hogy a balesetbiztosítás költségeibe bizonyos mórtékig a munkások is belevonassanak. Az üzem módjáért és természetéért ugyanis első sorban kétség kivül a munkaadó felelős ugyan ós ennélfogva az üzemi baleset első sorban az üzem veszélyességének a következménye és igy az a tőke termelési koczkázatának tekintendő, de azért az üzemi balesetekórt való felelősséget bizonyos mértókig a munka elvállalásának fényéből sem lehet eliminálni. A munkaadó és a munkás az új kor gazdasági törvényes intézkedéseinek következtében a munkaviszony tekintetében a szabad megegyezés alapján állanak. A termelés ép úgy, mint a munkavállalás, az egyén közszempontokból nem korlátozott elhatározásának az eredménye. A cselekvési szabadsággal pedig együtt jár az egyén erkölcsi ós gazdasági felelőssége is. A munkás talán előnyök fejében önként vállalkozik a veszélyes munkákra, a munka természetéből folyó ós el nem hárítható hátrányok tehát őt is terhelik. A termelés két tényezőjének, a tőkének és a munkának kölcsönös viszonyából, valamint abból a kapcsolatból, mely a termelési költség ós az üzem veszélyessége között van, a munkaadó baleseti felelősségét kétségkívül fokozott mértékben lehet megállapítani, de nem állana a munkaviszony jogi alapjával összhangban, ha a munkás az önként vállalt munkával járó ós a munkaadó által el nem hárítható baleseti veszélyességért a felelősség alól minden irányban mentesittetnók. A törvényjavaslat tehát azt az elvi álláspontot, hogy a balesetbiztosítás költségei kizárólag a munkaadót terhelik, csak annyiban fogadta el, hogy a munkaadók kizárólagos teherviselésébe a balesetbiztosításnak a legnagyobb részét, nevezetesen a járadékfizetésekkel járó összes költségeket, a temetkezési kiadásokat, úgyszintén a botegsególyzósnek a 11-ik héttől kezdve felmerülő összes kiadásait utalta. Azonban ezzel szemben a munkások részbeni,