Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 231 ellátás költségei csak az erre nézve előzetesen kötendő egyezség szerint fizetendők, illetve fizethetők. Miután a kórházból kikerült tag a legtöbb esetben segélytelenül áll és a mennyiben nem a kórház székhelyén lakik, kellő anyagi eszközökkel sem rendelkezik arra nézve, hogy a hazautazás költségeit fedezhesse, a törvényjavaslat 60. §-a kötelezi az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt, hogy a kórházból kikerült s nem a kórház székhelyén lakó tagokat legfeljebb egy heti táppénz erejéig utazási költséggel ellássa. Mint fentebb, illetve a törvényjavaslat 51. §-ának első pontjánál megemlítettem, a biztositó pénztárt más, mint az általa kijelölt orvos, gyógyszertár, illetve kórház díjainak, illetve költségeinek fizetésére kötelezni nem lehet, miután az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztositó pénztár megegyezés nélkül egyoldalulag a gyógykezelés révén felszámitható költségek viselésére képes sem volna. Ennélfogva a biztositott tagot kötelezni kell, hogy csak olyan orvosok, gyógyszertárak és kórházak szolgáltatásait vehesse igénybe, a melyekkel az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztositó pénztár e szolgáltatások dijára nézve előzetesen megegyezett. Erre való tekintettel a törvényjavaslat 60. §-ának utolsó bekezdése intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy beigazolt sürgős szükség eseteit kivéve más, mint a pénztár által' kijelölt orvos, gyógyszertár, vagy kórház igénybevételéből származó költségek az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztositó pénztárt nem terhelik. A törvényjavaslat 60. §-a az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztositó pénztárt természetesen csak a hazai köz- és nyilvánossági jellegű kórházak költségeinek fizetésére kötelezi, miután a törvény csak a hazai kórház és pénztár viszonyaira nézve irányadó jogforrás. Külföldi kórházak hasonló követelései tekintetében tehát a pénztárt a fizetési kötelezettség a viszonossági gyakorlat s illetve az erre nézve fennálló egyezmények szerint terheli. A törvényjavaslat 61-ik §-a a tagságnak és ezzel a segélyezésre való 61. §. igényeknek kezdőpontját az 1891. évi XIV. t.-cz. 32. §-ával megegyezően állapitja meg. Az 1891. évi XIV. t.-cz. végrehajtásában a törvény idézett 32-ik §-ának az a rendelkezése, mely szerint a biztosításra kötelezett tagoknál a tagság a foglalkozásba való belépés napján kezdődik, nem érvényesült, hanem a biztosításra kötelezett tagok tagsága csak abban az esetben számíttatott a foglalkozásba való belépés napjától, ha őket a munkaadó a törvény 26-ik §-ában megállapított 8 napi határidő alatt a pénztárhoz tényleg bejelentette, mig ellenkező esetben, vagyis a bejelentésnek a törvényes határidőben való elmulasztása esetén a tagság csak a bejelentés tényleges megtörténtének napjától számíttatott és illetve a bejelentés elmulasztása esetén a biztosításra kötelezett tag a tagság jogaiban és előnyeiben egyáltalában nem rószesittetett. E gyakorlat a törvény 26. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt azon rendelkezésen alapult, mely szerint abban az esetben, ha a bejelentés a törvényes határidő alatt elmulasztatott, s illetve a bejelentés egyáltalán nem tétetett meg, a biztosításra kötelezett alkalmazottnak a biztosításból,. eredő összes költségeket a munkaadó tartozik megfizetni, a nélkül, hogy a , pénztár ez esetekben segélynyújtásra kötelezve volna. A törvény végrehajtásában érvényesült és a törvény idézett rendelkezéséből folyt e gyakorlattal szemben a törvényjavaslat 61-ik §-a szerint [a biztosításra kötelezett tagok tagsági és segélyezési igénye, a bejelentésre való , minden tekintet nélkül, feltótlenül a biztosítási kötelezettséget megállapító