Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

230 186. szám. kifizetendő. Arra az esetre, ha az elhalt tagnak hozzátartozói nincsenek, a törvényjavaslat a kerületi inunkásbiztositó pénztáraknak is megadja a jogot, hogy az elhalt tag eltemettetéséről maguk gondoskodhassanak, meíy esetben a temetkezési segély kifizetésére a kerületi munkásbiztositó pénztárak kötelezve nem lesznek. 59, §. A betegség esetére való biztosítás czólja első sorban a biztosított alkalmazottaknak házi gyógykezelésére és ellátására irányul, tekintettel azonban arra, hogy a biztosioott tagok nem minden esetben részesíthetők czólszerűleg házi gyógykezelésben és ápolásban, ugy hogy ebben az esetben ugy a biztosított tagok, mint a pénztár érdekében szükségesnek és czélszerűnek mutatkozik, hogy a pénztár az illető tagoknak kórházba utalásáról és kórházi gyógykezeléséről gondoskodhassak, a törvényjavaslat 59. §. megadja a biztosító pénztárnak azt a jogot, hogy biztosított tagjait betegség esetében a szükséghez képest kórházba utalhassa. A kórházba utalás joga azonban a biztosító pénztárt olyan tagokkal szemben, kik házilag is kielégítő ápolásban részesíthetők, csak akkor illeti meg, ha a kórházi ápolásba a tag beleegyezik, vagy hogy ha a betegség olyan természetű, a mely a kórházban való ápolást szükségessé teszi, vagy végül akkor, ha a beteg házi kezelés .mellett az orvos utasításainak nem tesz eleget ós ezzel felgyógyulását késlelteti, mely esetben a kórházba utalás ugy a pénztár anyagi érdekeinek megvédése, mint a tag egészségügyi ellátásának biztosítása érdekében szükséges. Miután a törvényjavaslat szerint a biztosító pénztár tagjainak ingyen orvosi gyógykezelést köteles nyújtani, ennélfogva a törvényjavaslat a kórházi ápolás nyújtása esetén a kórházba való beszállítás költségeit is a biztosító pénztár terhei közé utalja. Tekintettel a biztosított pénztári tagok társadalmi helyzetére és azokra a korlátozott eszközökre, a melyekkel a pénztár a segélynyújtásokról gondoskodik, a köz- vagy nyilvánossági jellegű kórházi ápolás és ellátás költségei csakis a legutolsó osztályban utalhatók a pénztár terhére. 60. §. Miután — mint emiitettem — a pénztár feladata elsősorban a házi gyógykezelés és ápolás nyújtásában áll, ennélfogva a köz- vagy nyilvánossági jellegű kórházi ápolásnak és ellátásnak még a legutolsó osztályaiban is igen gyakran magas költségeivel a pénztár teljes mértékben meg nem terhelhető. Ennélfogva a törvényjavaslat, részben megegyezően a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898. évi XXI. t.-czikkel, az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt a közkorházi ápolás és ellátás költségeinek fizetésére csak négy hét tartamára kötelezi, ez időn túl a pénztár a kórházi ápolás fedezésére csak a tagjainak háziápolás esetén járó táppénz összegét lesz köteles a köz-, illetőleg a nyilvánossági jellegű kórháznak megfizetni, a miből különben a kórházi költségek többnyire teljes mértékben fedezhetők is lesznek. Ezen túlmenő kötelezettségekkel az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztár abból az okból sem terhelhető meg, mert a kórházban való ápolás esetében a pénztár a törvényjavaslat 60. §-a értelmében a kórházi költségek fizetésén kivül a tag hozzátartozóinak a kórházi ápolás tartama alatt ellátási költségek fejében még a biztosított tag részére járó táppénz félét is kifizetni tartozik. A pénztár abban, hogy szükség esetében ós nevezetesen köz- vagy nyilvánossági jellegű kórház hiányában a tagnak magánkórházi és gyógyintézeti ápolást nyújtson, természetszerűleg nem korlátozható. Azonban gondoskodni kell a törvényjavaslatban erre az esetre a pénztár érdekében arról a jogról - ". "ós illetve kötelezettségrőJ, hogy a magánkórházi ós gyógyintézeti ápolás ós