Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 227 elvonásának más szükséges és . joges eseteit állapítja meg. Eltekintve ugyanis attól, hogy a törvényjavaslat fentartja a táppénz elvonásának jogát, mint jogos megtorlást, illetve a pénztár megkárosításának megakadályozására irányuló eszközt arra az esetre, há a biztosított a betegséget szándékosan okozta, a törvényjavaslat 53. §-a a táppénz, illetve a gyermekágyi segély elvonására abban az esetben is módot nyújt, ha a beteg tag az orvos utasításainak szándékosan nem tesz eleget ós ezzel felgyógyulását késlelteti. Ez a rendelkezés épen a biztosított tagok egészségügyi ellátása érdekében szükséges, miután a táppénz elvonásában rejlő kényszer az orvosi gyógykezelés sikerét kívánja előmozdítani ós biztosítani. A táppénz elvonása tehát ebben az esetben fegyelmi eszközként jelentkezik és természetesen ez a jog a biztosító pénztár által mindig a fenforgó körülményekhez mérten lesz alkalmazandó, s illetve igénybe veendő, tehát olyformán, hogy a biztosított tagtól a szükséghez képest esetleg csak a táppénz, illetve a gyermekágyi segély bizonyos része lesz elvonandó. A törvényjavaslat 55. §-ának az a további intézkedése, hogy nem tarthat segélyezésre igényt az a tag, kinek a betegsége a biztosítási kötelezettséget megállapító foglalkozásba való belépés előtt kezdődött, a biztosító pénztárak jogtalan kizsákmányolásának és illetve a segélyezések jogtalan igénybeA^ételónek a lehetőségét kívánja megszüntetni, miután abban az esetben, a mikor, a betegség már a munkába lépés napján fennáll, a legtöbbször maga a munkaviszony megkötése is csak a pénztári segélyek jogtalan igénybevételére irányuló színleges ügyletnek tekintendő. Végül a törvényjavaslatnak az az intézkedése, mely szerint a részükre járó segélyektől a biztosított tagoknak azon hozzátartozói, kik a tag betegségét vagy halálát szándékosan idézték elő, megfosztatnak, bővebb indokolást nem is igényel. A munkásbiztositó pénztár a munkásoknak biztosításra történő szövet- 54.. g. kezeti egyesülése lévén, természetesen a biztosító pénztár segélyezésére csak azok tarthatnak igényt, a kik a biztosításra kötelezett alkalmazottak sorába tartoznak és a kik ez alkalmazotti viszony következtében és a biztosítási kötelezettség révén, a segélyezések költségeihez befizetéseikkel rendszeresen hozzá is járulnak. A törvényjavaslat 54. §-a ezek szerint a biztosító pénztár jogtalan igénybevételének a lehetőségét kívánja kizárni olyan, a gyakorlati életben a betegsegélyző pénztárak panaszai szerint számos izben előfordult módon, hogy gyermekágyas nők a pénztári szolgáltatások igénybevétele czóljából a lebetegedés előtt csupán színleg állanak munkába, hogy ily módon biztosítási kötelezettség alá esvén, a pénztárak szolgáltatásaiban részesüljenek. Bármennyire indokolt is a gyermekágyas nők védelme, a biztosításba törvényszerűen bevont munkások érdekeinek megvédése szempontjából mégsem engedhető meg az, hogy a pénztár szolgáltatásai a szövetkezeti biztosításba tulajdonképen nem tartozó egyének által jogtalanul legyenek igénybe vehetők. A törvényjavaslat 54. §-a tehát a gyermekágyi segély igénybevételét ahhoz a feltételhez köti, hogy a gyermekágyas nő kimutatni tartozik, miszerint a lebetegedés előtt ós illetve a pénztárba való belépését megelőző egy év alatt összesen legalább három hónapig pénztári tag volt, mely esetben az. illető, tekintet nélkül arra, hogy a lebetegedés a pénztárba való belépés után milyen idő alatt következett be, a törvényszerű, illetőleg.a pénztár alapszabályaiban megállapított gyermekágyi segélyre teljes mértékben igényt tarthat. Ha azonban a női tag megelőzőleg ezt a csekély tagsági időtartamot sem képes kimutatni, ez esetben gyermekágyi segélyre csnk akkor tarthat igényt, ha a 20*