Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

228 186. szám. lebetegedés a pénztárba való belépéstől számított három hónap után következik be. A. gyermekágyi segély igénybevételére nézve megállapított ez a csekély korlátozás a pénztár érdekei szempontjából elégségesnek mutatkozik és, ez esetben a segélyezéseknek jogtalan igénybevétele kellőképen korlátozva is van. 55. §. A^gyermekágyi segély a gyermekágy rendes lefolyása esetében nyujtatik. Ha azonban a női tag a szülés következtében megbetegszik, a törvényjavaslat 55. §-a szerint ebben az esetben részére a gyermekágyi segély igénybe vétele után a törvényjavaslat 51. §-ának 3-ik pontjában foglalt rendelkezéshez képest, a betegség további tartamára, a mennyiben ez a betegség keresetkóptelensóggel van egybekötve, a rendes táppénz fizetendő. 56. §. A törvényjavaslat 56. §-ában foglalt az a rendelkezés, mely szerint a táppénz és a gyermekágyi segély heti utólagos részletekben, a temetkezési segély pedig legkésőbben a halálozást követő napon fizetendő ki, megegyezik az 1891. évi XIV. t.-cz. 11-ik §-ában foglalt rendelkezésekkel ós egyúttal megfelel a munkabérek kifizetésére nézve a gyakorlatban fennálló szokásnak. A táppénznek és a gyermekágyi segélynek heti utólagos részletben való kifizetése azonban nem jelenti azt, hogy a szóban levő pénzbeli szolgáltatások kifizetése abban az esetben is a hét utolsó napjára halasztandó, a midőn a betegség és illetőleg a keresetképtelenség a hét valamely más napján szűnik meg, miután ebben az esetben a hót illető napjaira esedékes táppénzben és gyermekágyi segély természetszerűleg a betegség, illetőleg a keresetképtelenség utolsó napján lesz a biztosított kívánságához képest kifizetendő. De ezenfelül a heti utólagos részletekben való fizetésre történő utalás még azt sem jelenti, hogy a pénzbeli segély a naptári hétnek szokásos utolsó napján, azaz szombaton fizetendő, hanem a törvényjavaslat szóban levő rendelkezésének a czélja csupán az, hogy a pénztárt a pénzbeli segélyeknek bizonyos rövidebb időközökben való kiszolgáltatására kötelezhesse, ennélfogva a törvényjavaslat idézett rendelkezése nem állja útját annak, hogy a pénztár alapszabályaiban az egy heti, tehát 7 napi fizetési határidő a naptári hét valamely más napjára legyen tehető. A törvényjavaslat 56. §-ának második bekezdése móltányos rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a biztosított tag a közegézsógügyi törvény alapján meghatározott fertőző vagy ragályos betegségek következmónyeképen a munkából kizáratik és ennek következtében keresetét elveszti. Az illető tagnak ugyanis a táppénzbeli segélyezésre ebben az esetben is szüksége van; tekintettel azonban arra, hogy a biztosító pénztár a táppénzbeli segélyt a biztosított tagnak csak abban az esetben köteles fizetni, ha a tag keresetképtelenséget okozó betegségben szenved, a szóban levő esetben pedig maga a tag nem beteg, hanem a munkából való kizárás, illetőleg a hatósági elkülönítés ez esetben a fertőzés, illetőleg a ragályozás további megakadályozása czóljából, tehát a közegészségügy érdekében történik, a törvényjavaslat kötelezi ugyan a pénztárt ez esetben a táppénz kifizetésére, azonban feljogosítja a pénztárt arra, hogy a kifizetett táppénznek az országos betegápolási alapból való megtérítését igényelhesse. A táppénz természetszerűleg mindig a biztosított tagnak fizetendő Miután azonban abban az esetben, ha a biztosított tag a munkaadó részéről betegsége alatt lakást és teljes ellátást kap, a biztosított fentartásáról a munkaadó gondoskodik, ennélfogva méltányos, hogy ebben az esetben a munkaadó által a beteg alkalmazottnak nyújtott lakás és teljes ellátás ellenébea a táppénz a munkaadónak legyen kifizethető. A munkaadó számára ennek az