Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
186. szám. 215 mely az ideiglenes üzemekben baleset következtében előállott kártalanítási igényeket az emiitett üzemek megszűnése után fedezi. Ez eljárás mellett az ideiglenes üzemek vállalkozói az állandó üzemek tulajdonosaival általában, egyenlő elbánásban részesittetnek, nevezetesen az ideiglenes üzemek is a költségfelosztó és kirovó eljárás szerint fizetik azon évnek a balesetbiztosítási terheit, a mely évben az üzem fennállása alatt a balesetbiztosítás részesei, és ugyancsak fizetik az illető évben a tartalékalapra elhelyezendő összegeket is, azzal a különbséggel, hogy miután ez üzemek az üzem időelőtti megszüntetése következtében az őket terhelő baleseti kártaianitások fizetésének kötelezettsége alól megszabadulnak, ez üzemek magasabb veszélyességi osztályokba való sorozás utján oly veszélyességi arányszám, mint díjtétel, alapul vétele mellett vétetnek fel a felosztó és kirovó eljárásba és illetve oly magasabb veszélyességi arányszám, mint díjtétel alapul vétele mellett állapittatik meg velük szemben az illető évben fizetendő balesetbiztosítási járulék, hogy az általuk befizetendő illető évi.többlet a későbbi években általuk nem fedezett baleseti kártalanítások megfelelő fedezéséül szolgáljon. A másik eljárás, mely az ideiglenes üzemek tulajdonosaival szemben követhető, az, hogy az ideiglenes üzemek nem az állandó üzemekre nézve megállapított rendes veszélyességi táblázatba és illetve a veszélyességi táblázat megfelelő osztályaiba soroztatnak, hanem ezekre nézve az általános veszélyességi táblázatban az üzem baleseti veszélyességének és a baleseti járadékok biztosítási tőkeértékének megfelelő módon külön veszélyességi osztályok létesíttetnek, olyformán, hogy e veszélyességi osztályokban az üzemek ideiglenességére való tekintettel megállapított arányszámok szerint az ideiglenes üzemeket terhelő baleseti kártalanításokat kölcsönösen ós állandóan a mindenkori ideiglenes üzemek vállalkozói fizetik. Hogy e két eljárási mód közül melyiket lesz czólszerű választani és hogy milyenek legyenek azok a díjszabások és módozatok, melyek alapján az ideiglenes vállalatok tulajdonosai az őket terhelő baleseti járadékoknak megfelelő tőkefedezeti díjfizetést teljesitik, annak megállapítását a törvényjavaslat az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatóságára bizza, felhatalmazván a pénztár igazgatóságát arra is, hogy e megállapításokat az egyes üzemekkel szemben ós természetszerűleg általában is esetről-esetre időnként módosíthassa. A mennyiben az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztár igazgatósága az ideiglenes üzemeket terhelő baleseti költségek fedezésére nézve az utóbbi módot választja és nevezetesen az ideiglenes üzemeket az azokra nézve felállítandó külön veszélyességi osztályokba sorozza, ez esetben az ideiglenes üzemek által befizetett tőkefedezeti díjak azon része, mely az illető évi balesetbiztosítási költségek fedezése után fenmarad, külön kezelendő ós természetszerűleg csak az illető üzemekben később előálló biztoáitási terhek fedezésére fordítható. Ezért a törvényjavaslat kötelezi az országos pénztár igazgatóságát, hogy az ezen díjfizetésből gyűjtött tőkeösszegeket a jelzett czólra külön kezelje. Bár e tőkeösszegek az ideiglenes vállalatok körében a külön veszélyességi osztályok felállítása révén érvényesülő kölcsönösség következtében csupán az ezen különböző veszélyességi osztályokban előálló baleseti terhek fedezésére fordíthatók, mégis ez összegek kezelésében maradvány is állhat elő, különösen akkor, ha az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár igazgatósága a külön veszélyességi osztály szerinti biztosítási rendszert megszünteti és az ideiglenes üzemeket az általános veszélyességi táblázat magasabb osztályaiba osztja
