Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

216 1.86. szám. be. Gyen esetekre való tekintettel a törvényjavaslat akképpen intézkedik, hogy az említett díjfizetési rendszerből netalán előálló esetleges maradványok az oi'szágos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár tartalékalapjához csatolandók. 41. §, A törvényjavaslat a balesetbiztosítás költségeinek a jelen fejezet szerinti kirovásánál ós felosztásánál, úgyszintén tőkeíédezeti fizetésénél köve-tendő eljárást a maga összes részleteiben nem szabályozhatván, az erre vonatkozó részletes szabályok megállapítását az állami munkásbiztositási hivatal hatáskörébe utalja, miután e részletes határozatok megállapítása a törvény végrehajtásából folyó ós a törvényjavaslat rendelkezései által az állami munkásbiztositási hivatalra átruházott hatósági intézkedés tái'gyát képezi. V. FEJEZET. Fizetési kötelezettség. •12. §. A kerületi munkásbiztositó pénztárak az oi-szágos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár biztosítási műveletének helyi közvetítő szerveiül működvén, ugy a betegség, mint a baleset esetére való biztosításra fizetendő járulókok és díjak a kerületi munkásbiztositó pénztárakba lesznek befizetendők. A biztosításra kötelezett alkalmazottak után a betegség esetére való biztosításra a törvényjavaslat 24—25. §§. alapján fizetendő járulókokat a munkaadók tartoznak befizetni és pedig az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztár alapszabályaiban megállapított esedékesség szerint utólagosan, úgyszintén a munkaadók kötelesek a tagsági igazolványért a 17. §. értelmében alapszabályszerűleg megállapítandó dijakat is befizetni. A tagsági igazolványok díja a biztosításra kötelezett alkalmazottakat terhelvén, a munkaadó az e czímen a kerületi munkásbiztositó pénztárba befizetett összeget a biztosításra kötelezett alkalmazott fizetéséből vagy béréből levonhatja. A biztosításra kötelezett alkalmazottak után a kerületi munkásbiztositó pénztárba fizetendő járulókok összegében való részesedés arányát a törvényjavaslat a munkaadók és a biztosításra kötelezett munkások között egyenlően állapítja meg. E rendelkezésével a törvényjavaslat lényeges újítást tervez az 1891: XIV. t.-cz. 22. §-val szemben, miután a törvény idézett szakaszában a munkaadónak a biztosításra kötelezett alkalmazottak után fizetendő járulókokhoz való hozzájárulási aránya egyharmadrészben állapíttatott meg, míg a munkást a törvény szerint a fizetendő járulókoknak kótharmadrésze terhelte. A törvényjavaslat e rendelkezését az a szocziálpolitikai alapelv indokolja, hogy a munkaadó, tekintettel az ipari ós hivatásbeli betegségek nagy számára ós sokfele nemére, továbbá a munkások gazdasági helyzetére, a munkásait ért betegségek költségeiért egyenlő arányban felelős, ép ugy, mint a hogy gazdasági és társadalompolitikai elvként állapíttatott meg az, hogy a munkaadóknak a keresetképtelensóg egy másik esetében, nevezetesen a rokkantság ós aggkor esetére való biztosításban a fizetendő biztosítási díjakban a biztosított munkásokkal egyenlő arányban kell részesedniük. Azonban ettől az elvi állásponttól eltekintve, a munkaadó és munkás egyenlő hozzájárulási arányának a betegség esetére való biztosításban való megállapítása indokoltnak mutatkozik abból a szempontból is, mert annak az intenzivebb biztositásnak és segélyezésnek a költségeit, melyre a törvényjavaslat a betegség esetére való biztosítás hatályosabbá tótele által törekszik, az alkalmazottak gazdasági helyzetére és