Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

214 186. szám. szerint a balesetbiztosítás évi költségei a felosztó és kirovó eljárás szerint fedeztetnek, a 38. §-ban a kisiparosokra és az önkéntesen biztosítottakra nézve megállapított kivételeken felül a törvényjavaslat 40. §-a még egy további kivételt tesz. Ez a kivétel az ideiglenes üzemekre, nevezetesen az építési üzemekre, a házi kezelésben végzett építkezésekre, úgyszintén oly kül­földi székhelylyel biró vállalatoknak a magyar szent korona országaiban foly­tatott ideiglenes üzemeire vonatkozik, a mely üzemek éppen ideiglenes jelle­güknél fogva az állandó ipari üzletekre ós illetve azok tulajdonosaira nézve megállapított költségfelosztó és kirovó eljárás szabályai alá nem vonhatók. A mi ugyanis a külföldi vállalatok hazai területen folytatott ideiglenes üzemeit illeti, ezek a vállalatok az ideiglenes üzemek beszüntetése esetén a költségfelosztó és kirovó eliárás alkalmazása mellett a balesetbiztosítás költ­ségeiben való részvételtől elesnének és illetve a balesetbiztosítás költségeiben való részesedésből kivonhatnák magukat, daczára annak, hogy a balesetbiz­tosításból a baleset által sújtott alkalmazottaknak és illetve azok hozzátar­tozóinak kártalanítási igényei hosszú időn keresztül terhelnék a biztosító pénztárt; ezek a kártalanitási igények tehát a külföldi vállalatok ideiglenes üzemeinek megszüntetése után a többi hazai érdekeltség terhére esnének. Ugyanez a helyzet áll fenn úgy az iparszerüleg folytatott építési üzemek, mint a házi kezelésben végzett építkezések tekintetében is, miután egyfelől a házi kezelésben végzett építkezések csak korlátolt időre szorítkozó vállal­kozások ós miután maguk az iparszerüleg folytatott építési üzemek is a vál­lalat állandóságának azokkal a kritériumaival, a melyek az állandó egyéb ipari üzemekben feltalálhatók, szintén nem birnak. Annak megakadályozása czéljából tehát, hogy az ilyen ideiglenes üzemekben előállott balesetekből folyó kártalanitási teher az országos munkásbetegsegélyző és balesetbizto­sító pénztárt alkotó állandó érdekeltség terhére igazságtalanul és méltány­talanul róható ne legyen, a törvényjavaslat 40. §-a az említett ideiglenes üzemek tulajdonosaival szemben a felosztó és kirovó költségfedezési eljárást mellőzi és e helyett az emiitett ideiglenes üzemek tulajdonosait az évi bal­eseti járadékok tőke értékének megfelelő biztosítási járulékok fizetésére kötelezi. Ez ideiglenes üzemek tulajdonosaival szemben természetesen a legigaz­ságosabb eljárás az volna, ha azok az üzemekben előforduló balesetek után fizetendő kártalanítások egész biztosítási tőke értékének egy összegben való lefizetésére köteleztetnének. Miután azonban a tőkeösszegeknek egy összegben való lefizetése oly rendkívüli megterheltetést okozna, mely a vállalkozási kedvet is a leghátrányosabb mértékben befolyásolhatná, a törvényjavaslat elégségesnek tartja a tőkefedezeti díjfizetést, melynek lényege abban áll, hogy az ideiglenes üzemek tulajdonosai, illetve vállalkozói a mindenkori évi bal­esetbiztosítási teher összegét meghaladó biztosítási díjak fizetésére kötelez­tetnek, hogy e díjak egy része szükség esetében a későbbi években fizetendő kártalanitási igények fedezésére fordítható legyen. Ennél a tőkefedezeti fizetésnél kétféle eljárás követhető. Az első eljárás az, hogy az ideiglenes üzemek a reájuk nézve a baleseti veszély és a jára­dékok tőkeértéke szerint irányadó veszélyességi osztályoknál magasabb veszélyességi osztályokba soroztatnak, mely esetben az ideiglenes üzemek vállalkozói ugyancsak bizonyos ideig, t. i. a vállalat fennállásának ideje alatt fizetik a biztosítási díjakat, azonban ezek a biztosítási díjak az illető években a reájuk eső balesetbiztosítási költségeket meghaladják, úgy, hogy a többlet­befizetés a későbbi, az ideiglenes üzemek megszüntetését követő években a felosztó és kirovó eljárás mellett annak az érdekeltségnek a javára esik,

Next

/
Thumbnails
Contents