Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-183. Törvényjavaslat a hazai ipar fejlesztéséről

183. szám. 15 csupán kisiparunk rendszeres felkarolása — a mi elengedhetetlenül szükséges — egymaga megkívánna évenként legalább másfél millió koronát; a nagyarányú gyáripar fejlesztése évről-évre sok millió koronát igényel ós ha tiz óv alatt oly ipart akarunk teremteni, a minőre az országnak szükség van, el kell készülnünk ezen idő alatt legalább évi 15 -20 millió korona áldozatra. Ez esetben lesz is iparunk. Mert a magyar ipar fejlesztése csak idő és pénz kérdése. Ha a kettő rendelkezésre áll, a nagy arányú fejlődés elmaradhatatlan. Az idővel most rendelkezünk, a szükséges anyagi erőt pedig meg kell hozzá szereznünk, erre nézve külön előterjesztéssel fog a kormány az országgyűlés elé járulni. Az igénybe veendő áldozatok tekintetében itt is utalnom kell arra az ismételten kiemelt tényre, hogy ezek tulaj donképen a leggyümölcsözőbb befektetések. A mit az állam gyáripar fej lesztésére ily módon fordit, az busásan megtérül isnaét az államnak, még pedig nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is. Megtérül a különböző adókban, megtérül a vasutak, posta ós táviró fokozott bevételeiben, megtérül a különböző illetékekben. Oly fontos a nagy gyáripar állampénzügyi szempontból, hogy csupán ebből a szempontból is kellene gondoskodni annak mielőbbi megteremtéséről, mert egyúttal maradandó ós évről-évre erőben gyarapodó forrását képezi az állampénzügyeknek. Egy hathatós harmadik eszközt is állit a javaslat az iparfejlesztés szolgálatába, azaz törvényesít ós hatályosabbá tesz: a közszállitásokat. A legelemibb követelmény, melylyel minden állam önmagának tartozik, hogy a közhatósági szükségletek a hazai termelés révén fedeztessenek. Sajnos hogy Magyarország eddig ezt a legelemibb eszközt sem vette teljes mértékben igénybe. Pontos felvételeink arra nézve, hogy a közszállitások és ezek fogalma alá eső közmunkák mily értéket képviselnek, nincsenek Nem lóvén kötelező a hazai beszerzés, nem lehet pontos a nyilvántartás sem. Megközelítő adatok szerint 1904-ben volt az ipari szükséglet: a) állami hatóságoknál, hivataloknál és intózeteknól . . 26,275.400 K b) az államvasutaknál ós állami vasüzemeknél .... 83,557.231 » c) a közös hadsereg ós haditengerészet magyarországi részére esőleg ' . . 9,152.581 y> d) magán-közlekedési vállalatoknál 26,504.812 » e) vármegyéknél és törvényhatósági városoknál.... 6,787.254 » Csupán az itt kimutatott összeg kereken 150 millió koronát tesz tehát évenként, ugy hogy valószínű, miszerint az építésekkel együtt az itt figyelembe jöhető beszerzések évenként 200 millió K-ra tehetők. Ezt az összeget tehát — a mennyire arra a hazai termelés képes — feltótlenül a hazai iparnak kell biztosítani. Ezt akarja a törvényjavaslat. A három irány mellett még egy negyedik érvényesül e javaslatban: a munkásházak építésének előmozdítása, vagyis e javaslat az ipar fejlesztést összekapcsolja a szocziáipolitikával. A mint hogy e kettőnek együtt is kell haladnia és egymást ki is kell egészítenie. A munkáslakások kérdésének mielőbbi megoldása első rangú szocziálpolitikai feladat. Ennek a feladatnak megoldásához kíván hozzájárulni a javaslat ós azzal az első törvényhozási lépést kívánja megtenni a kormány ez irányban. E négy főszempont érvényesül a törvényjavaslatban, melynek részletei a következők: A törvényjavaslat 1. §-a egyrészt a nyújtható kedvezményeket jelöli meg, másrészt jelzi magának az egész javaslatnak czélját, t. i. hogy oly