Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-183. Törvényjavaslat a hazai ipar fejlesztéséről
16 133. szám ipari vállalatok létesitését akarja előmozdítani, melyek az országban eddig gyárilag elő nem állított czikkeket készítenek, vagy a melyekben a fogyasztás jelentékenyebb része külföldről hozatik be, vagy általában oly iparczikkeket állítanak elő, melyek gyártásának fokozását általános közgazdasági érdekek teszik kívánatossá. E részben a javaslat lényegesen eltér minden eddigi hasonczélú törvényünktől. Mert mig amazok taxatíve sorolták fel a kedvezményezbető iparágakat, ez a javaslat mellőzi a taxativ felsorolást és általános felhatalmazást ad a kormánynak a kedvezmények engedélyezhetósére. Ez a javaslat egyik alapvető rendelkezése is egyúttal. Az iparfejlesztést nem lehet szoros előírás szerint irányitani. Eltekintve egyes, fejlesztést minden körülmények között igényelő iparágaktól, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem czólszerű a taxativ felsorolás okozta korlátozás, mert egyenes akadályt képez az iparfejlesztésben. Egy magyar gyári vállalat nagyobb accumulatorgyárat akart létesíteni. Az állami kedvezményekért folyamodott. Nem lehetett megadni neki, mert már fennállott egy kisebb gyár, melyet külföldi tőke létesitett itt. Pedig fontos iparfejlesztési érdekek szóltak volna a kedvezmények megadása mellett. Nem is jött létre az új gyár. Ilyen eset igen gyakran fordult már elő. Az 1899. évi XLIX. t.-cz. imperativ rendelkezésénél fogva a taxatíve felsorolt üzemeknek igényük van a kedvezményekre. Ezen törvény megalkotása óta egyes ott felsorolt iparágak helyzete lényegesen megváltozott és a kedvezmények kérése idején oly kitűnő volt egy-egy iparág helyzete, hogy a kedvezmények engedélyezése egyáltalán nem lett volna megokolva. De fel lévén sorolva a törvényben, meg kellett azokat adni, ha csak a jövő alakulásokat nem akarta a végrehajtás kedvezőtlenül befolyásolni. Ilyen ellentétes eredményekre vezet a taxativ felsorolás. De eltekintve még ettől is, mig egyrészről taxativ felsorolás soha sem lehet elég kimerítő és megbízható, addig az iparfejlesztés conjuncturái nagyon változók lehetnek és azoknak erőteljes kihasználásához megfelelő diseretionális jogra van szükség. Es ez annyival inkább, mert a mi ez idő szerinti gazdasági viszonyaink között számolnunk kell azzal az eshetőséggel is, hogy egyes iparágaknak nagyobb mértékben kell segítségünkre sietnünk, hogy a fejlettebb versenyiparral szemben megálljanak. Ily eshetőségekre szabad rendelkezési jogot kell biztosítani az illetékes kormányzati ágaknak. Az ily módon contemplált discretionalis jog gyakorlásának kellő ellenőrizhetése czéljából gondoskodik viszont a javaslat arról is, (11. §) hogy a kereskedelemügyi minister az engedélyezett kedvezményekről évenként jelentést tartozik tenni az országgyűlésnek. A taxativ felsorolás mellőzéséből következik, hogy a törvényjavaslat nem adja meg a feltótlen jogigényt a kedvezményekre, mint némely kivételtől eltekintve az eddigi törvényekben volt, hanem csak az iránt rendelkezik, hogy a törvény alá eső vállalatok az abban felsorolt kedvezményekben részesíthetők. Maguk a kedvezmények is tágabb keretűek, mint eddig voltak. A helyi szolgáltatások aluli mentesség közé fölvétettek a törvényhatósági pótadók, valamint az ingatlanok átíratásáért járó községi illetékek is, szabatosabban határoztattak meg a különböző illetékmentességek és a részvénytársaságokkal egyenlő kedvezmények állapíttattak meg a javaslatban a szövetkezetek részére is, a mi ebben a javaslatban egészen ríj rendelkezés,
