Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 169 tényleges bejelentéséig sajátjából volt köteles megfizetni, addig a törvényjavaslat 14. §-a, számolva azzal a körülmónynyel, hogy a biztosításra kötelezett alkalmazottnak más biztosítási kötelezettség alá eső üzemben való munkába állása esetén az illető alkalmazott utáni fizetési kötelezettség az új munkaadót terheli, a törvény 26. §-ának idézett szakaszát olyképpen módosítja, hogy a munkaadó a kilépésnek a törvényes határidőben való be nem jelentése esetén a járulékokat a bejelentés tényleges megtörténtóig, de ha az alkalmazott más biztosítási kötelezettség alá eső üzemben munkába állt, csak ez ujabbi munkába állás napjáig tartozik egészen a sajátjából befizetni. Az önkéntes biztosításra vonatkozó bejelentések ugyanazon módon és 15. §. adatok közlése mellett, mint a hogy a törvényjavaslat 12—14. §§. megállapítják, az önkéntes tagok által a kerületi munkásbiztositó pénztáraknál közvetlenül teendők meg; természetes azonban, hogy ha áz önként biztosithatókat a törvényjavaslat 7. §-ának utolsó bekezdése alapján a munkaadó jelenti be a munkásbiztositó pénztárnál, abban az esetben a bejelentés ós az ennél megkívánt összes adatok közlése az illető munkaadó feladata lesz. A törvényjavaslat 12—15. §§. értelmében tett bejelentésekről a mun- 1(5. §. kásbiztositó pénztár a munkaadónak elismervényt ad. Szükséges ez azért, mert egyfelől a bejelentések elmulasztásának súlyosabb természetű következményei vannak és igy a munkaadónak a bejelentési elismervény e következmények ellen biztositókul szolgál, másfelől pedig azért, mert a bejelentésből származó jogigényeket a kiszolgáltatandó elismervónynyel szintén igazolni kell. A mint a munkásbiztositó pénztár által a bejelentésekről kiadandó el- 17. §. ismer vények a munkaadók igazolásául szolgálnak, épp úgy gondoskodni kell .,,;' arról is, hogy a biztosított alkalmazottaknak jogaik és igényeik igazolhatása czóljából szintén megfelelő tagsági igazolványok állitassanak ki. A törvényjavaslat 17. §-a tehát az eddig csak a betegsegélyző pénztár alapszabályaiban szabályozott tagsági igazolványok kiadásának kötelezettségét rendeli el. E'tagsági igazolványok a biztosított pénztári tagoknak adandók ki és azokat szabályszerűit a kerületi munkásbiztositó pénztár, mint az országos biztosító pénztár helyi közvetítő szerve, állítja ki. Tekintettel azonban arra, hogy a biztosítottak nagyobb száma esetén a tagsági igazolvány kiállítása a biztosító pénztárra esetleg túlságos nagy terheket róhatna, továbbá tekintettel arra, hogy a munkaadóknak szintén érdekükben áll, hogy a saját hozzájárulásuk mellett biztosított alkalmazottaiknak, tagsági és segélyezési jogaik ós igényeik igazolására, megfelelő igazolványok álljanak rendelkezésükre, a törvényjavaslat feljogosítja a kereskedelemügyi m nistert arra, hogy a közbatósági vállalatokat és hivatalokat, valamint azokat a munkaadókat, , kiknél állandóan 100-nál több munkás nyer alkalmazást, a kik tehát e teendők ellátására kellő számú irodai munkaerővel rendelkeznek ós a kiknél, illetve a melyeknél a közhatósági jelleg, vagy a vállalat nagyobb terjedelme következtében e jog kifogástalan gyakorlására nézve kellő garanczia van, feljogosíthassa, illetve kötelezhesse arra, hogy alkalmazottaik részére a kerületi biztosító pénztártól átveendő tagsági igazolványokat saját felelősségükre maguk állítsák ki. . ;' A törvényjavaslat szerint a biztosított tagok a tagsági igazolványért bizonyos, az országos pénztár alapszabályaiban meghatározandó díjat tartoznak fizetni. E díjfizetési kötelezettség oka csak részben az, hogy az országos munkásbetegsegéíyző és balesetbiztosító pénztárnak az igazolványok kiállításával járó költségei megtéríttessenek. A díjfizetési kényszer előírásának tulajdonKépvh. iromány. 1906—1911. IX. kötet. 22