Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

170 186. szám. képe ni szükségessége és oka abban áll, hogy ezek a tagsági igazolványok szolgálnak már a betegség és baleset esetére való biztositásnál is a tagsági igények igazolására és ezeknek annál nagyobb fontosságuk és jelentőségük van, mert a betegség esetére való biztositásnál a segélyezési igények a tagság tartama szerint is változnak. Mindaddig tehát, mig e tagsági igazolványoknak a biztosítottak előtt anyagi értékük nincs, azok ez igazolványokat megőrizni nem fogják. Különös fontossága lesz ez intézkedésnek akkor, ha a rokkantsági ós aggkorbiztositás is törvényhozási szabályozást nyer, miután abban az esetben a tagsági igazolványok egyúttal a heti befizetések igazolására is fognak szolgálni. A tagsági igazolványok díját a biztositásnál elfogadott fizetési rendszer szerint a munkaadó köteles beszolgáltatni, azonban, miután a tagsági igazolványok a biztositottak kezeihez szolgáltatandók ki és ennélfogva az igazolványoknak a biztositottak által való megőrzésére kell törekedni, a törvényjavaslat feljogositja a munkaadót arra, hogy a tagsági igazolványokért fizetett díjakat, a melyek természetesen csak igen csekélyek lehetnek, az alkalmazott fizetéséből vagy béréből levonhassa. 18. §. Miután a tagsági igazolványok kiállitása — ha a munkaadó arra a 17. §. értelmében köteleztetett, illetve feljogosittatott—a munkaadóra nézve a munkások biztosításából folyólag nemcsak jog, hanem kötelesség is, a törvényjavaslat 18. §-a megfelelő kártérítésről ós anyagi hátrányokkal való sujtásról gondoskodik arra az esetre, ha a munkaadó a tágsági igazolványok kiállitása körül mulasztásokat vagy visszaéléseket követ el és ennek következtében az emiitett jog, illetve kötelezettség alól felmentetik. 19. §. A -be- és kijelentésekre, valamint a tagsági igazolványok alakjára és az azok kiállításánál követendő eljárásra vonatkozó részletes határozmányokat magában a törvényben megállapítani lehetséges nem lévén, a törvényjavaslat az állami munkásbiztositási hivatalt jogosítja fel arra, hogy ezeket a részletes rendelkezéseket megállapítsa. E rendelkezéseknek megállapitása sem az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, sem a kerületi munkásbiztositó pénztár hatáskörébe nem utalható, miután a bejelentések részben a biztosítás foganatosítása érdekében, másfelől azonban azon statisztikai adatszolgáltatás szempontjából birnak fontossággal, a mely a biztosítás általános felügyelete, ellenőrzése ós vezetése szempontjából mellőzhetetlenül szükséges; s miután a törvényjavaslat az eddig a kormányhatóságnak fenntartott felügyeleti és ellenőrzési jogkört a törvényjavaslat szerint szervezendő hivatalra ruházza át, ennek következményekép a szóbaiúevő részletes szabályok megállapitása és kibocsátása is a nevezett hivatal hatáskörébe utalandó. 20. §. A törvényjavaslat 20. §-a a munkaadóknak megfelelő ellenőrzéséről gondoskodik ama kötelezettségek teljesítése szempontjából, a melyeket a törvényjavaslat II. íejezete a munkaadókkal szemben megállapít. Ez ellenőrzésre, mely szükség esetén az üzem megszemléléséből, megvizsgálásából, a bér- és munkásjegyzékek, valamint a vonatkozó nyilvántartások megtekintéséből áll, a törvényjavaslat az iparhatóságokat, a kir. ipar félügy élőket és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárakat jogosítja fel. E különböző ellenőrzési fórumoknak a megállapitása tulajdonkópen többszörös felügyelet jellegével nem bír és épen ezért e többszörös felügyelet ró' ón a munkaadók esetleges zaklatásától tartani nem kell. Az iparhatóságokat ugyanis az 1884. évi XVII. t.-ez.-ben foglalt ipartörvóny 121. §-a kötelezi arra, hogy a területükön létező gyárakat kiküldötteik által évnegyedenként legalább egyszer a helyszínen megszemlóltessók. Az ipar-