Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
168 186. szám. tekintetbe véve azonban azt, hogy a törvényjavaslat 1. §-a szerint, miit fentebb emiitettem, a biztosításba nemcsak a bizonyos ideig munkában álló, hanem egyáltalán minden alkalmazott bevonatik, továbbá tekintettel arra, hogy a bejelentések a törvényjavaslat szerint nem csupán a betegség, hanem a baleset esetére való biztosításra is tétetnek, a törvényjavaslat 12. §-a a bejelentésekre nézve általában két rendszert állapit meg: azok a munkaadók ugyanis, a kik állandó alkalmazottakat foglalkoztatnak, a bejelentéseket továbbra is az alkalmazottak munkábalépése alkalmával egyéni bejelentési lapok útján tehetik meg; ellenben azok a munkaadók, a kik bizonyos számú nem állandóan alkalmazott egyént foglalkoztatnak, a bejelentéseket bérfizetési jegyzékeik benyújtásával tehetik ós pedig azok a munkaadók, a kik húsznál több nem állandóan alkalmazott biztosításra kötelezett egyént foglalkoztatnak, heti bérfizetési jegyzékekkel, a kik pedig száznál több ilyen munkást foglalkoztatnak, havi bérfizetési jegyzékekkel. A törvényjavaslat 12. §-a, tekintettel arra, hogy a bejelentés mind a két biztosítási ágra történik és hogy különösen a balesetbiztosítás szempontjából bizonyos adatoknak a közlése a biztosítás keresztülvitele szempontjából kiváló fontossásgal bir, megállapítja azokat az adatokat is, a melyeket a munkaadónak a bejelentés alkalmával a biztosító pénztárral okvetlenül közölnie kell. Hasonlóképen kötelezi a törvényjavaslat a munkaadókat arra is, hogy az alkalmazott munkaviszonyában, valamint az üzemben előforduló minden változást, melynek akár a baleset, akár a betegség esetére való biztosítás keresztülvitele szempontjából jelentősége van, a biztosító pénztárnál ugyancsak bejelentsék. A bejelentés határideje az egyénenként való bejelentésnél az 1891. évi XIV. törvónyczikkben megállapított nyolcz nap. Ennek a változatlanul való hagyását a törvényjavaslat azért ajánlja, hogy igy azok a munkások, a kik egy heti időre vagy ennél rövidebb időre alkalmaztatnak, a nyolcz napos határidő alatt külön bejelentések mellőzésével egy időben legyenek a biztosító pénztárhoz bejelenthetők. A munkaadó a bejelentéseket á kerületi munkásbiztositó pénztárnál tartozik megtenni, ezek a pénztárak szolgálnak ugyanis az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak a biztosítási művelet közvetítő szervei gyanánt. Az anyagi hátrányok, a melyeket a törvényjavaslat 12. §-ának utolsó bekezdése a bejelentések elmulasztása esetéra megállapít, részben ellensúlyozni kívánják azokat a jogtalan előnyöket, a melyeket a munkaadók a bejelentés elmulasztása által szerezhetnek és ig}>- ezzel is kényszerítő eszközt kívánnak gyakorolni a bejelentéseknek a törvényes határidőben ós módon való megtételére, másrészt ez anyagi hátrányok a biztosítással foglalkozó pénztárnak a bejelentés elmulasztása által okozott kár teljes mórtékben való megtérítését czélozzák. 1 ! . §. A munkaadók biztosításra kötelezett alkalmazottaiknak a munkából való „kilépését, úgyszintén az üzem megszűnését, mely körülmények a biztosítási kötelezettség megszűnését vonják maguk után, hasonlóképen a bejelentési kötelezettségre nézve megállapított szabályok szerint tartoznak bejelenteni. A kilépés, s illetve az üzemek megszűnésének a bejelentése is tehát részben egyéni bejelentő lapokkal, részben pedig heti vagy havi bérfizetési jegyzékekkel történik. Míg az 1891. évi XIV. törvényczikk 27. §-a szerint, ha a munkaadó a _ .. biztosításra kötelezett alkalmazottjának munkából való kilépését bejelenteni elmulasztotta, e kötelezettség elmulasztása esetében a járulékokat a kilépés
