Képviselőházi irományok, 1906. VIII. kötet • 101-182. sz.

Irományszámok - 1906-119. A közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának újból való megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése

119. kai bizonyítaná. Azonban az osztrák kvóta-bizottság egyetlen adatot sem hoz fel, de hiába is keresne olyant, mert a gazdasági élet egyetlen nyomós adatát nem fogja találni, melyben az arány a két állam népessége arányának megfelelne. Hiszen ugyan amryi joggal lehetne az állami területet is alapul venni, mert a terület is egy fontos eleme az állami életnek, akkor meg épen Magyarország fizetné a magasabb kvótái, Ausztria fizetné a kisebb kvótát. Egy körülményre hivatkozik ugyan az osztrák nunczium, t. i. arra, hogy más államkapcsolatokban is anépesség van alapul elfogadva a közös terhekhez való hozzájárulás megállapítására, mint legjobb és leginkább bevált gyakorlati módszer. A menynyiben az osztrák kvóta-bizottság a német példára gondol, kénytelenek vagyunk a következőket megjegyezni: Németországban is, tehát ott, a hol az osztrák bizottság által helyeselt kulcsot alkalmazzák, a gyakorlat és elmélet régóta ezen kulcs fogyatékosságáról van meggyőződve. Miquel, Németország egyik legkiválóbb gyakorlati államfórfia, e kulcsról azt mondja: »A szövetség oly tehermegoszlást hoz be, mely arczul üti a közgazdaság minden alapelvét. A szövetség visszanyúl a középkorba, az adótörvény hozás első kezdetére: behoz egy fej adót és ezzel a szövetség adórendszere el van Ítélve, Oly járulék, mely 100.000 brémait és 100.000 hamburgit egyformán adóztat meg, nem lehet a szövetség adórendszerének tartós alapja.« Bismarck is kijelentette, hogy a lakosság száma szerinti súly rendkivül egy tökéletlen rendszer s csak átmeneti jelleggel bir. Az osztrák kvóta-bizottság bizonyára ismeri a német anyakönyvi járulék körül a parlamentben és elméletben kifejtett vitát, ós igy tudja, hogy Németország kiváló államférfiai, épúgy mint legkiválóbb pénzügyi tudósai (Scháffle, Scheel, Schanz) azt elitéltek. Különben