Képviselőházi irományok, 1906. V. kötet • 47-68. sz.
Irományszámok - 1906-53. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, a keszthely-tapolczai helyi érdekű vasut engedélyezésének megtörténtéről
168 53. szám. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 , és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m 2-nyi, a célra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetve belvizterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de mindenkor a szükséghez képest termőfölddel borítandók. ni. Felépítmény. A pálya 1*435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenkint 236 kg.-nál könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon nelyezendők el, hogy igénybevételük 5.000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetczentiméterenkint 1.000 kilogrammot meg ne haladjon. Ugyanily keréknyomás igénybevétele alapján lesz a balatonszentgyörgykeszthelyi törzsvonal teljes felépítménye — a talpfák és kötszerek megfelelő szaporításával és kiosztásával — szabványszerűen megerősítendő, kiköttetvén e mellett, hogy ezen felépítmény megerősítésénél — a mutatkozó szükséghez képest — a netalán megromlott régi talpfák és kötszerek is megfelelő ujakkal lesznek pótlandók. A vágányok egymástóli távolsága — középtől középig mérve — az új folytatólagos vonal állomásain 4*5 méternél, nyilt vonalán pedig 3*6 méternél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a különböző felépitményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számított 1 /2°/o-át és azonkívül egy teljes váltót és keresztezést, egy egész kitérőhöz való teljes talpfacsoporttal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésre bocsátani; ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépitményi vas- és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását, illetve behomokolását is — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sinszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyilt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és a mennyiben azok az épités ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Épités alatt álló vasutvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a m. kir. államvasutak részletes feltétfüzetének — mely 1887. évi április hó 6-án 1.517. szám alatt kelt ministeri rendelettel lett jóváhagyva — a felépítményről szóló »W« fejezetében, és nevezetesen annak 17. és 18. §-aiban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi december 31-én 18.091. szám alatt kelt közmunka- és közieké-^ désügyi minisleri szabályrendeletnek (M. R, T. 1874. évf. 194. sz. 686. s. k. 1.)
