Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

15. szám. 89 Horvát-Szlavonországok viszonyaira való tekintettel a közös kiadásokból az adóképesség arányában Horvát-Szlavonországokra eső rész ez idő szerint nem teljes összegében követeltetik, hanem az autonóm kiadásokra nagyobb hányad hagyatik fenn, nem jogi, hanem méltányossági kérdés, mely az időről időre megújítandó pénzügyi egyezményeken alapul. Ennek az elvnek fentartása mellett a most megújítandó pénzügyi egyezmény tartamára sem követeltük a közös kiadásokra az adóképesség arányában eső hányadnak teljes fedezését, hanem a jövedelem megosztásánál méltányos tekintettel voltunk az autonóm szükségletekre, azok természetszerű növekedésére. A 2-ik pont alatt emiitett azt a kívánalmat, hogy azok a kiadások, a melyek nem az 1868 : XXX. törvényczikk 5 — 10. §-aiban felsorolt közös magyarhorvát ügyek ellátására fordíttatnak, ne tekintessenek oly közös magyar-horvát kiadásoknak, a melyekhez Horvát-Szlavonországok is hozzájárulni kötelesek, elvileg már mellékelt válasziratában jogosultnak ismerte a magyar országos bizottság. De nem fogadhatta el azt oly értelemben, hogy azért, mert valamely hivatal vagy közeg a közös magyar-horvát ügyeken kivül tisztán magyar ügyekkel is foglalkozik, a kiadások már közöseknek ne legyenek tekinthetők, vagy hogy közös természetű ügyek költségei azért ne tekintessenek közöseknek, mert a közös természetű ügyekre Horvát-Szlavonországok autonóm budgetjükben külön is fordítanak kiadásokat. Az 1868: XXX. törvényezikk 5 — 10. §-aiban felsorolt közös magyar-horvát ügyek ellátására fordított kiadásokat tehát a mellékelt törvényjavaslat 7. §-a általában és elvileg közös magyar-horvát kiadásoknak jelölve meg, taxatíve sorolja fel azokat a kiadásokat, a melyek az eddig követett gyakorlattól eltérően jövőre nem lesznek közös kiadásoknak tekinthetők. Jelesül: a) Az ipari és kereskedelmi szakoktatás költségeit, melyek, habár a kereskedelemügyi tárcza körében fordulnak is elő, tanügyi természetűek s kizárólag magyar iskolákra fordíttatnak, amennyiben a horvát ipar- és kereskedelmi iskolákat Horvát-Szlavonországok önmaguk tartják fenn; b) a földmivelésügyi tárcza mezőgazdasági statisztikai költségeit, miután ezekről Horvát-Szlavonországokra nézve szintén az autonóm budget gondoskodik; megjegyzendő azonban, hogy az országos statisztikai hivatal költségei e hivatal közös jellegénél fogva ezentúl is egészben közösek maradnak, c) A nem közös jellegű beruházásokra fordítandó kölcsönök kamatai és törlesztési kiadásai, de csakis az 1904-től kezdve felvett kölcsönöké, s csakis a beruházásokra fordított kölcsönöké, úgy, hogy a korábban felvett kölcsönöknek, valamint az ezentúl felveendő, de nem specziális magyar beruházásokra felvett kölcsönöknek eddig szokásos elszámolási módja továbbra is változatlan marad. Valamint a korábbi pénzügyi egyezmények megkötésénél, úgy ennél az alkalomnál is a legnehezebb annak a kérdésnek tisztába hozatala volt, hogy mi tekintessék Horvát-Szlavonországok jövedelmének. Már akkor, a midőn az 1868: XXX. törvényezikk a jövedelmeket territoriális befolyásuk szerint különítette el, több oly jövedelem volt, — és pedig a fogyasztási adóknál — a melynél a közszolgáltatás a Horvát-Szlavonországok területén lakó magyar állampolgárokat terhelte ugyan, territorialiter azonban nem ott folyt be. Kisebbedett ez a territoriális eltolás, midőn a helyi fogyasztásnál beszedett italmérési és egyéb adók hozattak be, de határozottan fokozódott a legutóbbi években, midőn a helyi fogyasztásnál beszedett adók is termelési adók által lettek pótolva s ez által Horvát-Szlavonországok oly jövedelmektől estek el, a melyek korábban mint területükön befolyt állami bevételek megosztás tárgyát képezték. A korábbi pénzügyi egyezségek megkötésénél is felmerült kívánalmakkal horvát részről most fokozottabb mértékben állottak elő s nemcsak egyes területileg el nem különíthető bevételek átalányozásának, hanem a fogyasztási adók Képvh. iromány. 1906—1911. I. kötef 12