Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.
Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről
É 15. szám. 171 A midőn igy a közvetett adók legfontosabb ágainak egyike egészen új alapra fektettetett, alulírott regnikoláris bizottság azt tartja, hogy új leszámolási módot is kell megállapítani ezekre az adókra nézve. Már azelőtt is nagy kárt szenvedtek ezen országok ennek következtében; mert ha összehasonlítjuk ezen országoknak különböző jövedelmeit az 1889 — 1898. években, arra az eredményre jutunk, hogy a fogyasztási adókból származó jövedelmek semmiféle arányban sem állanak az ezen országok többi jövedelmeivel. Az egyenes adóknak a kvóta kiszámításánál számba jövő összege kitesz a magyar korona összes országaiban összesen 799,191.336 forintot, Horvát- és Szlavonországokban pedig 70,857.903 forintot, tehát 8-86%-ot. A dohányjövedék összesen 460,711.332 forintot hozott. Horvát- és Szlavonországokban pedig 38,275.810 frtot, a mi 8-3°/o-ot képvisel. Az összes többi közvetett adók a dohányt és fogyasztási adókat kivéve, összesen 537,825.786 forintot tesznek ki, Horvát- és Szlavonországokban pedig 42,906.536 irtot, tehát ismét. 8 14°/o-át az összjövedelemnek. A fogyasztási adók ellenben a magyar korona összes országaiban kitesznek 466,411.378 frtot, Horvát- és Szlavonországokban 10,907.038 frtot, ez pedig csak 2-34°/o. Az első tekintetre nyilvánvaló ezen jövedelmek aránytalansága. A jövedelmek összes nemei meghaladják a 8°/o-ot, csupán csak a fogyasztási adók jövedelme alig nagyobb valamivel 2 százaléknál. Ezen aránytalanságnak okát nem szabad az ország fejletlen gazdasági, nevezetesen ipari viszonyaiban keresni, mert ezen körülménynek egyenlő módon kellene befolyásolnia a dohányjövedéket is. — Mint fogyasztási tárgy a dohány ugyanoly természetű, mint a többi tárgyai a fogyasztási adóknak és mégis óriási különbség van a 8 és 2 százalék közt. Világos, hogy ezen aránytalanság oka csakis a fogyasztási adótörvények rendszerében és végrehajtásában, nevezetesen az ismételten kiemelt azon körülményben fekszik, hogy a Horvát-Szlavonországokban fogyasztott tárgyak utáni adók Magyarországban, Ausztriában, Bosznia és Herczegovinában fizettetnek. A kár pedig, a melyet Horvát- és Szlavonországok ennek következtében szenvednek, napról-napra nagvobb lesz; a fogyasztási adók, melyek 1896-ban 2,481.553 frtot tettek ki, 1900-ban 1,605.603 frtra, tehát teljes 875.950 frttal hanyatlottak. Alulírott regnikoláris bizottságnak annál határozottabban kell követelnie, hogy nemcsak a fogyasztási adók, hanem az összes fentemiitett adók is, a melyek természetüknél fogva Horvát- és Szlavonországok jövedelmét képezik, ezen jövedelmek sorába fel is vétessenek, minél határozottabb ezen országok kívánsága, hogy kötelezettségeiknek az összesség irányában megfeleljenek. — Világos pedig, hogy ez nemcsak hogy lehetséges volna, hanem hogy elegendő összeg maradna is fenn az autonóm szükségletek fedezésére, hogyha Horvát- és Szlavonországok fogyasztási adójövedelme ugyanoly arányban állana az állam összjövedelmével, mint a minőben az összes többi jövedelmi nemek tényleg állanak. A regnikoláris bizottságok egyetértő működésével rendezve lett 1889-ben a dohányjövedék kiadásainak leszámolása. A Horvát-Szlavón- és Dalmátországok bizottsága arra törekedett, hogy az Ausztriának vagy Bosznia és Herczegovinának szánt dohányra fordított kiadások, valamint az összes előlegek is, a melyek a dohánytermelőknek adatnak, a számításból a bevételeknél is és a kiadásoknál is kihagyassanak. A horvát-szlavón regnikoláris bizottságnak ez a törekvése, a mi az Ausztriába, valamint Bosznia és Herczegovinába eladott dohányleveleket illeti, eredményre is vezetett; a dohánytermelőknek adott előlegek ellenben a vonatkozó törvényes rendelkezésből (az 1889. évi deczember hó 10-én kelt törvény, illetve az 1889. évi 22*
