Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

168 15 szám. másrészről áll Magyarországnak törvényesen kifejezett készsége arra, hogy addig is, mig Horvát- és Szlavonországok oly helyzetbe jönnek, hogy e kötelezettségüknek beligazgatásuk megbénitása nélkül eleget tehetnének, beleegyezik a beligazgatási költségekre időnkint egyezményileg megállapítandó összegeknek Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből való előleges levonásába. Hogy ez a két elv keresztül legyen vihető, meg kell mindenekelőtt állapítani Horvát- és Szlavonországok adóképességét és megállapítani ama kiadásokat, a melyek Magyarország koronája összes országaira nézve közösek. Ez a feladat annál nagyobb fontosságú, mivel az 1868 : I. (XXX.) t.-czikk 27. szakasza azt rendeli, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeik ama fölöslegével, a mely a hozzájárulási összeg fedezése után fenmaradna, szabadon rendelkezhetnek, mi által megoldást nyer az a kérdés is, vájjon a kiegyezési törvény 13. szakaszában kifejezett elv konkrét esetben alkalmazandó-e. Horvát- és Szlavonországok adóképességi aránya az 1868 : I. (XXX.) t.-czikk 12. szakasza értelmében ugyanazon hivatalos adatok szerint állapítandó meg, a melyeknek alapján a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai között megállapittatott; ez pedig az összes egyenes és közvetett adók egybevetésével történik. Ezen összes tiszta (13. szakasz) egyenes és közvetett adóknak és egyéb közjövedelmeknek (16. szakasz) kvótaszerű százaléka a kiegyezési törvény 17. szakasza szerint a közös költségek fedezésére fordítandó; mindaz, ami fenmarad, Horvát- és Szlavonországok szabad rendelkezése alá esik, a mint már fent említtetett, a kiegyezés 27. szakasza értelmében. Ezen törvényes határozmányokat tartva szem előtt, alulírott országos bizottság azt tartja, hogy első és legfőbb feladatát a Horvát- és Szlavonországok összes egyenes és közvetett adói és egyéb közjövedelmei összegének megállapítása képezi. Ez annál szükségesebb, minél határozottabb nevezett országok abbeli kívánsága, hogy egyrészt kötelezettségeiknek a közösség irányában eleget tegyenek, másrészt pedig az autonóm igazgatás számára szükséges eszközöket biztosítsák. A pénzügyi viszonyok rendezésére irányuló országos bizottsági tárgyalások főkép e körül a kérdés körül forognak, a mióta csak léteznek. E tekintetben a horvát-szlavón országos bizottság 1889-ben már megtette javaslatait, a melyek közül némelyek, a magyar bizottság által előzékenységgel megbírálva, törvényes alakot nyertek, mig mások elintézetlenül maradtak s az előbbi országgyűlés emiitett bizottsága által új javaslatokkal lettek kiegészítve. A közjövedelmek között egész sora van az olyanoknak, a melyek a közös pénzügyi törvényhozás alapján ezen országok nemzetét terhelik, de nem lesznek Horvát- és Szlavonországokban befizetve, hanem ezen országok területén kivül. Az 1868 : I. (XXX.) törvényczikken alapuló pénzügyi közösség első éveiben ezek az esetek elvétve fordultak elő s nem voltak annyira befolyással az ezen országok összjövedelmére, a mint azonban az állam feladatai évről-évre növekedtek és a mint ennek következtében az idő folyamán új közjövedelmi források nyittattak, annyira megszaporodtak ezek a hiányok és oly mérveket öltöttek a legújabbi időben, hogy lehetetlenné teszik, hogy ezek az országok eleget tegyenek kötelezettségeiknek a közös kormányra bizott állami közigazgatási ágak irányában, valamint amazok irányában is, a melyek az autonóm kormányra lettek bizva. Hogyha ezen országok közjövedelmei nem lesznek azok területén befizetve, hanem Magyarország területén, akkor ez utóbbinak jövedelmeivé válnak és pedig nem közös jövedelmekké, hanem Magyarország saját jövedelmeivé, és ha Magyarország közös kiadások fedezésére használná is fel azokat, akkor az ezen országok jövedelmeivel közös kiadásokat fedezne, dé nem az ezen országok számlájára, hanem a saját számlájára. Hogy akkor azután ezen országok az összesség iránya-